Vincze Attila (szerk.): Iparjogvédelmi kézikönyv (Budapest, 1994)
II. fejezet - 7. Az iparjogvédelem gazdaságtana
A társadalom és a nevében eljáró állam tudatában van annak, hogy felelős a jövőért, ezért közvetlen erőforrás-átcsoportosítással, fizikai infrastruktúrával és más megfelelő - pl. jogalkotási, információs stb. - módszerekkel elő kell segítenie azoknak a potenciális értékeknek a létrejöttét, amelyek a fejlődést táplálják. A hasznosítás és különösen az azt megelőző kutatási és fejlesztési munka ugyanis a dolog természeténél fogva olyan forrásokat is igényel, amelyek közvetlen következmények nélkül „elveszthetők”. Ennek lehetséges formája, amikor az állam, vagy más jövedelemtulajdonos a maga szempontjából feláldozhatónak ítél vagy ilyen célból teremt valamely forrást. Hazai viszonyaink között ennek megjelenése a központi műszaki fejlesztési alap vagy az alapkutatásokat támogató költségvetési források. 7.2.2. A termelőszervezetek közvetlen gazdálkodói érdekeltsége Az innovációs többleterőfeszítés, kockázatvállalás csak akkor válhat elteijedt, intézményes társadalmi-gazdasági mechanizmussá, ha egyfelelől az innováció végrehajtását erőteljes ösztönzés, másfelől az innováció elmaradását szembeötlő jövedelem-visszaesés kíséri. Az újításokkal és a találmányokkal összefüggő közgazdasági feltételváltozások főként az akadályok, fékek feloldásában jelentkeznek. A korábbiaknál ésszerűbb, „megengedő” gazdasági rendelkezések iparjogvédelmi hatása abban nyilvánul meg, hogy a már bevezetés fázisáig jutott újdonság hasznosságát méri döntéskor a gazdálkodó. Azzal, hogy összhangban a vállalati források és célalapok elkülönült, strukturált szabályozásának megszüntetésével és az egységes vagyonalap bevezetésével, a gazdálkodás minden területén megszűnt a vállalati műszaki fejlesztési alap kötelező képzése, a vállalatok kutatási-fejlesztési ráfordításaikat termelési költségeik között számolhatják el. Ez nem csupán egyszerűbbé, könnyebbé és szabadabbá teszi a kutatás-fejlesztés finanszírozását, de egyben annak elismeréseként is felfogható, hogy a műszaki fejlesztés az újratermelési folyamat szerves része. Egy-egy találmány vagy újítás bevezetése érdekében nem azt kell mérlegelnie a gazdálkodónak, hogy milyen más feladatok elől veszi el a szükséges fedezetet, hanem azt, hogy a műszaki fejlesztés érdekében tett befektetés (költség) meghozza-e a maga hasznát, azaz a végtermék árában realizálható nyereséget. A műszaki fejlesztési ráfordítások költségként való elszámolása azt jelenti, hogy:- a konkrét termék érdekében felmerült költségeket (például: prototípus, vagy 0-széria, már folyó gyártás technológiai fejlesztése) a termelés közvetlen 194
