Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
FELÁLLÍTOTT TÖRZSŰ ÉS ASZTAL ALAKÚ ZONGORÁK, PEDÁLOK - Asztal alakú zongorák
ASZTAL ALAKÚ ZONGORÁK A zongorák eleinte szinte kivétel nélkül Flügel-formában, szárny-formában készültek. Az első clavichord alakú zongorákat (Tafelklavier, square piano) is Christian Ernst Friderici terjesztette el, „Fortbien” néven. (Neupert szerint ez a fortepiano szó szász átképzése.) A legrégibb asztal alakú zongorát azonban J. Socher (Sonthofen) készítette 1742-ben.77 Az asztal alakú zongorákat is egyre többféle formában alkalmazták. Sok múzeum őriz olyan kis díszes dobozba beépített zongorácskákat, amelyekben a púdertartóktól és különböző festékes tégelyektől kezdve illatszeres üvegekig mindent megtalálunk, amire csak egy színházi öltözőben szükség lehet, még a cérna- és tűtartóról sem feledkezve meg, ha netán valami az utolsó pillanatban elszakadna. Az énekesnő öltözködése hosszú ideig tart, és milyen praktikus,, ha sminkelés közben, vagy amíg a frizurát készítik, át lehet venni a nehezebb áriákat. Nehezebb már megmagyarázni a varrókészlettel kombinált asztal alakú zongorákat. Hiszen még a legszorgosabb háziasszony sem tudott egyszerre varrni és zongorázni. Azt má^ szinte felesleges is említeni, hogy íróasztalba, dirigenspultba, sőt teázóasztalba is beleépítették ezeket a kis zongorácskákat. Az asztal alakú zongora első példányai teljesen a clavichord formájához alkalmazkodtak.78 Ez azonban együtt járt azzal, hogy a hangjuk rendkívül gyenge volt. Vékony húrok és ehhez mérten egész apró, mondhatni miniatűr kalapácsok tartoztak hozzá, és ez csak akkor változott meg, amikor — elsősorban Angliában — az asztalzongorákat nagyobb számban kezdték gyártani. Johann Chr. Bach 1767-ben a hangversenyterembe is bevezette szólóhangszerként. Még a múlt század második felében is ez volt a legkedveltebb zongoraforma Amerikában. 1855-ben a Steinway-cég egy kereszthúros, öntöttvaskeretes, asztal alakú zongorával keltett feltűnést a New York-i kiállításon. 1795-ben készítette el Röllig (Wien) az „Orphika” nevű kalapács-szerkezetű hangszert, amelyet gitár-helyettesként nyakba lehetett akasztani, és ölbe fektetve kiváló szerenádhangszerül szolgált. (Igen divatos lehetett, mert szinte minden múzeumnak van példánya.) 53. ábra. Asztal alakú zongora (helyesebben zongorácska) a XIX. sz. elejéről. Ismeretlen — valószínűleg magyar — mester készítménye. Nemzeti Múzeum. 77 Hanns Neupert közli a leírását. A Neupert-múzeumban őrzik. 78 Thon (i. m.) a clavichordformában épített zongorát „Fortepiano”-nak, a cembalóformában építettet „ Flügelfortepiano”-nak nevezi. „A fortepiano elsősorban meghitt, családi körben való szólójátékra és a lágy női ének kíséretére alkalmas.” 6o
