Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
A KALAPÁCS
túl hamar pattan vissza, a hang egyre élesebbé válik. A filckalapács bevezetése ezt a hibát teljesen megszüntette. Ha a zongorahúr felhang-tartalmából a mélyebb felhangok érvényesülnek jobban, akkor a hangot lágynak érezzük; ha a magasak, akkor élesnek, keménynek. A zongorakészítők tehát a szép hangszín érdekében kezdték alkalmazni a filckalapácsot, mert a filcanyag lehetővé tette — mint ezt már Helmholtz kimutatta —, hogy a kalapács aránylag hosszú ideig érintkezhessék a húrral.120 A puhább felsőrétegek összenyomódása ugyanis biztosíthatja a hosszabb érintkezéshez szükséges időt. A filckalapácsok készítésének elterjedt módja éppen ezért az, hogy a fából készült magot az úgynevezett alsófilc — egy aránylag kemény anyag — veszi körül, és csak ezután következik a tulajdonképpeni kalapácsfilc. Kützing XIX. századi svájci zongorakészítő — Bern múzeumában őrzött — hangszerén pl. a basszus-kalapácsoknál a magon előbb 1 mm vastagságú bőrbevonat van, ezen foglal helyet a 3 mm-es alsófilc és csak azután jön a 7 mm vastagságú tulajdonképpeni kalapácsfilc. (A diszkant kalapácsok csak egy 2,2 mm vastag filcréteggel vannak bevonva.)121 A kalapácsok filcborításának vastagsága gyártmányonként eltér. Ma már azonban a nagy gyárak nem készítik maguk kalapácsfejeiket, hanem éppen úgy, mint a mechanikát, ezt is néhány speciális üzem állítja elő.122 A filckalapács bevezetésekor a megoldandó probléma csak az volt, hogyan tegyék lehetővé, hogy a kalapács elég hosszú ideig érintkezzék a húrral. Ma inkább azt tekintjük a megoldandó feladatnak, hogyan készítsük el úgy a kalapácsot, hogy ne érintkezzék hosszabb ideig a húrral, mint ami a hangszín és hangerő szempontjából kedvező. Ugyanis a legcsengőbb hangot, a legnagyobb hangerőt, és ugyanakkor a legteljesebb felhangtartalmat akkor hozhatja ki a kalapács a húrból, ha pontosan annyi ideig érintkezik vele, mint amennyi a húr fél rezgésideje. (Az a1 esetében ez 1/880 másodperc.) Világos, hogy a filckalapácsok használata mellett sokkal gyakrabban az a hiba, hogy a kalapács hosszabb ideig érintkezik a húrral, mint az, hogy rövidebb ideig. Az intonálás művészete éppen abban áll, hogy végtelen türelemmel — amihez azonban nagy gyakorlatnak és igen biztos hallásnak kell társulnia — meg kell keresni a rugalmasságnak azt a fokát, ami a hang teljes mennyiségét a legkedvezőbb hangszínnel szólaltatja meg. A lelkiismeretes intonálás éppen ezért igen hosszadalmas, kényes munka, amelyet minden gyárban csak egy-két specialista végez. A túlságosan puha kalapácsfejet vegyszeres kezeléssel, itatással keményítik, a túlzottan kemény felületet pedig az intonálótűvel lazítják fel. Az intonőr alakítja ki tehát végső fokon a zongora kiegyenlített hangzását, de meg kell mondani, hogy az a zongora lesz a legtartósabban kiegyenlített és szép hangú, amellyel az intonőrnek a legkevesebb dolga van. A kalapácsok tűvel való felpuhításának az a hátránya ugyanis, hogy nemcsak fellazítja, hanem bizonyos fokig roncsolja is a filcanyagot. Minden gyárnak megvan ugyan a speciális intonálási módszere — mert az intonálásnak nemcsak a kalapácshoz magához, hanem az egész konstrukcióhoz is alkalmazkodni kell —, mégis a zongora tartóssága érdekében az a jó, ha az intonálótűnek a kalapácsfejjel minél kevesebb dolga van. Éppen ezért nagy figyelmet érdemel Hanka Arnoldnak, a kiváló kassai hangszerkészítőnek a módszere, Ő ugyanis nem tűvel, hanem speciális fogók 120 Hansing szerint (32. old.) a felhangdús hangzás a zongoránál rossz és a két felhangon túli tartalom csak diszharmóniát ad. A sok felhangot tartalmazó hangot zsíros leveshez hasonlítja, amely nehezen emészthető. (Ez persze így erős túlzás, de a gyakorlott zongoraépítő füle felismerte, hogy a zongora hangszínére jellemző az aránylag szűkebb felhangtartalom és ezen belül is a mély felhangok túlsúlya.) Hansing közli, hogy a legmagasabb hangoknál a kalapácsnak a húr y.24-ed részében kell ütni. A mély hangoknál ez fokozatosan az V8-ad részig száll alá. 121 A bécsi mechanikánál a kalapácsfilcet még külön bőrözéssel védik. Ez tartósságát növeli, de természetesen nem teszi lehetővé a hang olyan árnyalását, mint a bőrözetlen kalapácsfej. 122 Bár ezek az üzemek bizonyos mértékig figyelembe veszik az egyes gyárak speciális igényeit, mégis ez az uniformizálódás sok esetben a minőség leromlására vezetett. A kalapács minősége ugyanis legalább annyit számít, mint méretei, hogy a hangszer egész konstrukcióján belül a megfelelő hangszínt kapjuk. 94
