Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
A REZONÁNS
jelentősen hangjukból, ha ebbe a periódusba jutnak . . . Magától értetődik, hogy nagyon fontos hogyan és hol nőn a fa. Ha lassan nőn, akkor évgyűrűi szorosak, a szálak egészen közel fekszenek egymáshoz. Ezért olyan fát szabad csak rezonáns készítéséhez kiválasztani, amelynek gyors, erős növése van; ezt abból lehet felismerni, hogy a fának egyenes a növése, nagy magasságot ér el és nagy az átmérője.” A zongora rezonánsát bordákkal erősítik. Ezek nemcsak erősítik a rezonánst, hanem egyúttal akadályozzák a transzverzális rezgéseket, akadályozzák azt, hogy a rezonáns saját hangjára reagáljon. A rezonáns jó minőségének ugyanis legfőbb feltétele, hogy ne erősítsen egyes hangokat különösen erősen, azaz ne legyen „saját hangja”. Szó sincs azonban arról, hogy a jó rezonáns az összes felhangokat egyenletesen erősítené meg. Ezt eg}' rezonáns sem teszi; hanem kiemeli annak bizonyos részeit, azt jobban erősíti, mint a többit. Egy rossz hangszer rezonánsa olyan felhangokat erősít meg, amelyek elrontják a hangszert — pl. túlnyomórészben csak magas felhangokat —, a jó hangszer szép hangja viszont elsősorban onnan származik, hogy a szép hangszín szempontjából legkedvezőbb felhangokat erősíti meg. Ma kizárólag lucfenyőből készítenek rezonánst. Több ízben kísérleteztek már különböző faanyagokkal, pl. cédrussal, mahagónival, sőt 1823-ban Johann Jacob Goll bécsi hangszerkészítő vasból és rézből készített rezonánst.115 Welcker pergamennel kísérletezett,116 eddig azonban a lucfenyőn kívül semmiféle anyag nem vált be. A rezonánslap készítésében a magyar Beregszász}' Lajos munkássága világviszonylatban is úttörőnek számít, ezért teljes egészében közöljük 1862-ben írt cikkét, amely a Zenészeti Lapokban jelent meg: ESZMÉK A ZONGORA-HANGFENÉK ALKATÁNAK M EG J AVI TÁ SÁH O Z Mintegy harminc éve lehet, hogy a zongorák készítésénél nagyobb figyelmet kezdettek a teljesebb hangzás előállítására fordítani. A nagy zongorászok a zongorávali bánásmódnak egészen más irányt adtak, 5 azt zenekar szénivé változtatták, ennélfogva joggal követelték, hogy maga a zongora is jobban megfeleljen új törekvéseiknek. Ez szakférfiak véleménye szerint egyedül nagyobb hangtelj, egyenletesség és bájos hangszínezet kifejtése által történhetett, mely eredmény, hogy' létrehozassék : a legnevezetesebb zongoráké szítok, a hangelőállításnak még kissé szükkörü felfogásától elfogultan, majdnem kizárólag a gépezet megjavítására adták magukat. így rövid idő alatt óriási haladást telt a gépezet, és céllá vált, holott csak eszköz a hang előidézésére. Magam is sokáig dolgoztam azon hiedelemben, hogy' a tökéletes hang tökéletes gépezet által tételeztetik jel s e részben magam is tettem több rendbeli javítást. Azonban hosszabb gondolkodás s ezzel összekötött kísérletek után azon meggyőződésre jutottam, hogy' ez elv követése is vezet jó, sőt kitűnő eredményhez, mit az eddigi készítmények eléggé bizonyítanak : de hogy általa valami igazán tökéleteset érhessünk el, az lehetetlen. Mert mint az emberi hangnak nem használ a gége s beszédszervek gyakorlottsága, növelése, ha a tüdők nem egészségesek, ha nincsenek egyenletes, szükségelt lélegzéshez eléggé kiképezve: úgy' a zongoránál sem vezethet a gépezet tökélyesbítése a fentebb elősorolt tulajdonok elnyeréséhez. Hogy azokat elérjük, a zongora tüdejét: a hangfenéket kell megjavítanunk. Mielőtt az eszme kivitelét, eredményeit előadnám: megérintem a hangfenékek eddigi alkotásának két fömódját. 115 Hansing i. m. 122. old. 111 Hansing: i. m. 122. old. 59
