Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

A VÁZ, AZ ÖNTÖTTVAS-KERET ÉS A TŐKE - Az öntöttvas-keret

74. ábra. Blüthner-zongora felülnézetben. 75. ábra. Steinway-zongora felülnézetben,

107 Paul: i. m. 155. old.

108 Paul: i. m. 125—126. old.

1860 körül Blüthner a szilárdság és a hangszépség érdekében szimmetrikus formákkal kísérletezik. Előbb olyan zongorával próbálkozik, amelynek mindkét oldala egyenes, majd kialakítja a szimmetrikus zongoratestet, amelyről a szakemberek igen jó véleménnyel voltak.107 A szimmetrikus formával nagyobb rezonáns felületet kapott, és a váznak is rendkívüli szilárdságot tudott biztosítani. A századforduló idején már csak a hagyományos formát készíti.

AZ ÖNTÖTTVAS-KERET

A zongora testének szilárdítására érdekes kísérlet W. Stodart 1820 körül készült Compensations- Pianoforte-ja. A húrok húzóerejét már eddig is beleépített vastámasztékokkal ellensúlyozták, Stodart hangszere ezeket csövekkel helyettesíti. Célja ezzel részben a szilárdság biztosítása volt, de ezenkívül ezek a csövek, amelyek a tőkét és a húrok felfüggesztésére szolgáló tartórészt támasztják ki, Stodart elképzelése szerint a hangolás tartósságát is javítják. A húrok felett futó 8 cső ugyanis ugyanabból az anyagból készült, mint maguk a húrok, tehát a meleg és hideg hatására a húrokkal arányosan változtatták hosszukat. Egyúttal ezek a csövek hangerősítésre is szolgáltak.108

86