Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

A VÁZ, AZ ÖNTÖTTVAS-KERET ÉS A TŐKE - A váz

A közhiedelemmel ellentétben le kell szögezni, hogy a váz, súlyos tömege miatt, a rezonálásban tulajdonképpen nem vesz részt.105 106 Legalábbis jó értelemben nem. Ha a borításon szabadon rezeg egy furnérlemez darabka, vagy valami hasonló más sérülés érte a hangszert, ez esetleg zavaró rezonanciákat okozhat, de egyéb tekintetben a váz súlyos tömege mint rezonáns-elem nem jön számításba.

A különböző gyártmányoknál sokféle vázmegoldással találkozunk. Mindegyiknek közös törekvése, hogy a lehető legkevesebb anyaggal a lehető legnagyobb szilárdságot biztosítsa.

A zongora alakján is többször próbálnak változtatni, részint a hangerő, részint a nagyobb szilárdság kedvéért.

Az 1851-es londoni kiállításon Greiner olyan végig kétszeres húrozású zongorát állított ki, amelynek oldala szócsőszerűen volt kiképezve. Ugyanezen a kiállításon az egyik hétoktávos Erard-hangszer a szokásosnál sokkal szélesebb volt. A hangszert ugyanis úgy építették, hogy az

72. ábra. Blüthner-zongora váza és rezonánsa alulról nézve. Figyeljük meg a rezonáns bordázatát. (Lásd 89. oldalt.)

73. ábra. Steinway-zongora váza felülről nézve. Figyeljük meg a kép alsó részén a tőkét, amelyen már kifúrták a

hangolószögek helyét.

egyes húrok messzebbre kerüljenek egymástól, mert úgy gondolták, ha több levegőt tud mozgásba hozni egy-egy húr, nagyobb lesz a kapott hang. (Ez a gondolat még Kálmán Györgynél100 is kísért, aki azt gondolja, hogy a húrok hangja változik aszerint, hogy a kalapács rezgés közben milyen messze van a húroktól.)

105 Ebben tehát téved a fentebb idézett Wachtl és Bleyer brosúra.

106 Kálmán György: A zongoratanítás feladatai és azok megoldásai. (Budapest, 1926.) 165. old.

$5