Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

A MODERN ZONGORA KIALAKULÁSA

Ebből az időből származik „harmonikus hangok” nevű szabadalma is. A húrokat felezési pontjuknál, szövettel bevont rézlemez érintette meg alulról, ezáltal üveghangszerű színt lehetett nyerni.

60. ábra. Erard módosított angol mechanikája.

1808-ban készíti el első repetíciós mechanikáját. Ez a „mécanisme á étrier” sokkal tökéletesebb a többi korabeli megoldásnál és a művészek között nagy sikert aratott. Hibáztatták azonban, hogy egyes alkatrészek hamar elkoptak és akkor már nem működött megbízhatóan. (Ennek a mechanikának a neve — kengyeles mechanika — onnan származik, hogy a kiváltó emelő felsőrésze kengyel alakú.)

A háborús idők elmúltával Erard visszaköltözött Párizsba, és fáradhatatlanul dolgozott a mechanika tökéletesítésén. Nehéz lenne meghatározni pontosan híres találmányának — a kettős kiváltású mechanikának — az évszámát. Általában 1823-at szokták a feltalálás évének tekinteni, de már 1821-ben szabadalmaztat olyan mechanikát, amelyet kettős kiváltásúnak nevez, és még 1825-ből is azt jegyzi fel Moscheles, a híres zongoraművész, hogy Erard éppen most készítette el új mechanikáját.

61. ábra. Erard mechanika a billentyű lenyomása előtt,

Az Erard-féle kettős kiváltású mechanika 1821-ben elkészített változata. Érdekessége, hogy a viszszafogó a kalapács belső oldalánál van elhelyezve. Az is jól megfigyelhető, hogy a kalapácsot a mérlegnyelv nem engedi a pihenőhelyzetbe visszaesni, a visszafogó pedig megakadályozza, hogy a kalapács még egyszer visszapattanjon. 62

62. ábra. Erard mechanika hangadás után.

68