Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
FELÁLLÍTOTT TÖRZSŰ ÉS ASZTAL ALAKÚ ZONGORÁK, PEDÁLOK - Pedálok
A tompítok emelésere szolgáló szerkezetet azonban sok bécsi hangszerkészítő egyáltalán nem alkalmazta. Friedrich Kalkbrenner (1788—1849) így panaszkodik: „A pedál használata elengedhetetlen,és nagyon sajnálatos egyes pedál nélküli bécsi hangszerek hangjának szárazsága.” Kiviláglik azonban Kalkbrenner egyik esetéből, hogy itt mennyire nem a mai értelemben vett pedálozást hiányolja: már le akart mondani bécsi hangversenyeiről, amikor az az ötlete támadt, hogy parafát tegyen a tompítok egy részének léce alá, s ennek segítségével a két felső oktávot szabaddá tudta tenni. Ezáltal elérte a kívánt éneklő effektust. Egyébként Kalkbrenner egyike az elsőknek, akik felismerik, hogy a pedált nemcsak az erő növelésére, hanem a harmóniák kötésére is fel lehet használni.7<J A tompítok felemelésének (a mai értelemben vett pedálozásnak) a harmóniák kötésére, vagy akár egyes húrok hangjának megerősítésére való felhasználása a húzók segítségével már nem volt lehetséges. Ezért a forteregisztert lehetőleg térdemelőkkel hozták működésbe. Ezeket a „masinákat” említi Mozart is, idézett levelében. Nanette Streicher egyik Lipcsében őrzött zongoráján pl. a két térdemelő közül a jobboldalon levő csak a felső oktávok tompítóit, a baloldali pedig az összes tompí-55. ábra. Conrad Graf által készített ötpedálos zongora. Hangterjedelme: C,—f4. Az öt alsó hang kétszeres, a többi háromszoros húrozású. A pedálok balról jobbra haladva: 1. una corda, 2. fagott, 3. pianissimo (filcnyelvek fogják le a húrt), 4. piano (a filcnyelvek kevésbé mélyre tolódnak). 5. forte. Nemzeti Múzeum. tót egyszerre emeli. (Érdekes, hogy a fortepedált a XIX. század első felének zongoráin többnyire a baloldalon találjuk, legszélső pedálként.) A játékos tehát a jobboldali emelő benyomásával, a felső oktávok szabaddá tételével ugyanazt a hatást érte el, amit Kalkbrenner akart, és amit minden mai zongorán megtalálunk.79 80 Mint a cembalónál említettük, a pedálok alkalmazása a hangszert igen megdrágította. A finomabb kivitelű zongoráknál azonban szinte általánosan alkalmazták. Ez annál is inkább szükséges volt, mert a cembalónál megszokott és megkedvelt változatokat a zongora is átvette. A kor zongorájának dinamikai lehetőségei túl korlátozottak voltak ahhoz, hogy az objektív színeket nélkülözhette volna. (Lásd 49. old. és Zongorametodika I. fejezet.) A színek gyors váltásához viszont a pedálok alkalmazása nélkülözhetetlen volt. A térdemelők használatát azonban annyira megszokták, hogy igen sok hangszeren a regiszter-beállításnak a pedál mellett térdemelős megoldása is van. A változatok közül már beszéltünk a fortepedálról. A forte-t többnyire — mint mondottuk — a tompítok felemelésével érték el. Egyes hangszereknél azonban erre a célra két külön kalapácssort használtak fel. A bevonás nélküli kalapácsok szolgálnak forte hangadásra, 79 Kullak: Ästhetik des Klavierspiels. 89. old. 80 A modern konstrukciójú zongora hangja sokkal nagyobb, mint az 1800 körülieké, mégis nélkülözhetetlen a hang szépségéhez a legfelső oktávok szabad rezonanciája. Gyártmányonként és típusonként eltér, hogy hány húr marad tompítás nélkül: általában a felső másfél oktáv. 62
