Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
FELÁLLÍTOTT TÖRZSŰ ÉS ASZTAL ALAKÚ ZONGORÁK, PEDÁLOK - Pedálok
a bőrrel, szövettel vagy filccel bevontak pedig piano színt adnak. Alkalmazták a billentyűzetet oldalra elmozdító pedált is, amelynek segítségével az egy hanghoz tartozó három húrból egy, illetve kettő szólalt meg, „una corda”, „due corde”. (Lásd: 54. old.) Az una corda-t néha harmonika néven említik. A piano-változatnál valamilyen textilanyagot: selymet, szövetet vagy bőrt csúsztattak a kalapács és a húr közé, a pianissimo változatnál pedig rendszerint kétszeres halkítást alkalmaztak (esetleg vastagabb anyagot). A hárfa-változatnál bőrrel vagy posztóval bevont lécet szorítanak a húrhoz. Néha vastagabb filcréteget csúsztatnak a kalapács és a húr közé. A lant-változat selyemmel bevont lécet nyom a húrhoz, ritkábban bőrrel bevont pléhlemezt. A fagott-változatnál a basszus húrokra engedtek egy pergamenből vagy papírból készült hengert, amely recsegő, zörgő hangszínt idézett elő. A janicsár-pedál nagydobot és cintányért (csengőket) hozott működésbe. A lipcsei múzeum 1816. évből származó Nanette Streicher-zongoráján öt pedált, két térdemelőt és még egy külön húzót találunk. A pedálok elhelyezése, a baloldalon elkezdve: bőrnyelvek segítségével működő piano, pergamen tekerccsel működő fagott, a tompítókat együtt felemelő forte (a tompítok állandó felemelését a külön húzóval lehet elvégezni), nagydobot és három bronzcsengőt megszólaltató janicsár-pedál. A két térdemelő közül az egyik külön szólaltatja meg a húrok baloldalán kis papírházban elhelyezett három bronz-csengőt, a másik pedig a nagydobot szólaltatja meg külön. Az 54 cm átmérőjű dobot, amely a rezonáns alatt van elhelyezve, egy nagyobb méretű verő alulról üti meg, amikor a pedál nyomására a dob és a csengő együtt szól. A térdemelő segítségével egy kisebb verő felülről üti meg a dobot. (A külön megszólaló dob hangja tehát halkabb.) Nehogy azt higgyük, hogy ez a hangszer a maga korában különleges ritkaság volt.81 C. M. Weber lakásán is egy janicsár-pedállal ellátott hangszer állt, amelyet Brodmann bécsi mester készített. És hogy mennyire kedvelte az ilyen típusú hangszert, arra jellemző, hogy Weber Koppenhágában is janicsár-pedálos hangszeren hangversenyezett.82 Érdekes megjegyeznünk, hogy az egyik bécsi cég, amelyik prospektusában bejelenti, hogy az egyébként három-pedálos (forte, lant, una corda) hangszerhez kívánságra fagottot és eolhárfaváltozatot is készít, külön hangsúlyozza, hogy nagydobot és cintányért nem hajlandó a zongorára felszerelni.83 A XIX. sz. végére már csak két, esetleg három pedállal látják el a zongorákat. A baloldali pedál — az una corda — jobb felé oldalt elmozdítja a klaviatúrát és vele együtt az egész mechanikát. Az una corda név nem egészen jogos, mert használatakor csak a kétszeresen húrozott basszushangokból szólal meg egy húr, a három húrral ellátott hangoknál két húr szólal meg. 81 Schubart 20 változatot is említ. S! Führer durch die Sammlung alter Musik-Instrumente. Königliche Hochschule für Alusik zu Berlin 1892. Das Musikhistorische Aluseum zu Kopenhagen. 1911. 83 Wachtl és Bleyer-cég brosúrája 1811-ből. (Paul i. m. 142. old.) 56. ábra. A Nanette Streicher-féle zongora vázára erősített nagydob. Lipcsei múzeum. 63
