Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
A NÉMET ÉS AZ ANGOL MECHANIKA
térddel kell nyomni, szintén jobban van nála elkészítve, mint a többieknél.72 Alig érintem, már megy is ; az ember csak egy kicsit veszi el a térdét, már a legcsekélyebb utánzúgást sem hallani. ” Johann Andreas Stein (1728—1792) Gottfried Silbermann tanítványa volt. Amikor letelepszik Augsburgban mint zongora- és orgonaépítő, egyúttal a templomi orgonista tisztségét is vállalja. Sokféle hangszerújítása közül meg kell említeni a „Piano vis-a-vis”-t (1758), amely zongora és cembalo párosítása volt. Mindegyik hangszer egy szekrényben elhelyezett saját húrral és külön rezonánssal rendelkezett és szembenálló klaviatúrákkal volt ellátva, hogy a két játékos jól lássa egymást. (Ez az ötlet már Adlungnál felmerült.) Az 1770-ben készített „Melodika” fuvoiaregiszterrel kiegészített cembalo.73 Ezeknél nagyobb jelentőségű a „Saitenharmonika”. Ennél minden hangnak háromszoros húrozása volt, két alaphang és egy oktáv. Pedál segítségével a billentyűzetet oldalt lehetett mozdítani — ez a mi una corda pedálunk —, hogy csak az oktávhúrok szóljanak, vagy csak a két alaphang. A zenészek különösen méltányolták azt a finom hatást, amikor a pompásan zengő három húr együttes hangját a legkisebb pedálnyomásra át lehetett vinni az úgynevezett spinettre, azaz az oktávval magasabb húrokra. A hangszertörténetbe azonban Stein a csapó-mechanika módosításával írta be a nevét. Az 1770-ben (egyes források szerint 1773-ban) elkészített mechanika nemcsak azt tette lehetővé, hogy a dinamikai árnyalás olyan fokozatai szólaljanak meg, amik eddig csak a clavichordon voltak lehetségesek, hanem ugyanakkor briliáns hatásokban is egyenrangú vetélytársa volt minden eddigi hangszermegoldásnak. Stein mechanikáját az annyira nélkülözhetetlen „fogó”-val még nem szerelte fel, de egyébként ezen a bécsi mechanika minden jellemző vonását már megtaláljuk.74 A bécsi mechanika végleges formáját Stein gyermekei, Andreas és Nanette és veje, Andreas Streicher (1761—1833) alakítják ki. Streicher — aki Schiller jó barátja — kiváló hangszerkészítő és 1823-ban szabadalmaztatott felülről ütő mechanikája egészen kiváló megoldás. Felesége, Nanette Stein azonban még nála is jobb eredményeket ért el, amiben igen nagy része lehetett annak, hogy zongorajátékosként is nevezetes volt. Beethoven is jó barátja volt a Streicher-családnak (Nanette Streichernek 60 levelet írt). A Streicherzongorákkal függ össze Beethoven egy sajátos effektusa is. Ezeken ugyanis az una corda-pedál segítségével tetszés szerint lehetett egy vagy két húron (due corde) játszani, tehát háromféle hangerőfokozatot lehetett pedálbeállítással elérni.75 Az angol mechanika tulajdonképpen a Cristofori-mechanika leegyszerűsítése. Hasonló egyszerűsítések már korábbi időből is vannak. Ilyen 1750-ből a gerai Friderici „piramis” zongorájának szerkezete. 1772-ben Backers, majd 1777-ben Robert Stodart szabadalmaztatott úgynevezett „lökőnyelves” megoldást. 72 Mozartnak nem volt Stein-zongorája, csak a már említett 1763-ban vásárolt clavichordja. A bécsi Anton Walter által készített hangszeren játszott. 73 Bauer udvari tanácsos 1768-ban készíti el „Royal crescendo” elnevezésű zongoráját, amelynek hangterjedelme C-f3, s amely 6 pedállal és fuvolaregiszterrel volt ellátva. (Sachs: Reallexikon.) 74 Schubart így ír Steinről: „Stein kiváló zenei koponya . . . ízlése kiváló. Ő maga sem játszik rosszul — ha erre szükség van — és mindent ismer, ami nagy, különösen a zongora és az orgonairodalomban ; mint mechanikusnak azonban nehezen találjuk párját egész Európában. Orgonái, cembalói, zongorái és clavichordjai a legjobbak, amit ismerünk.” Egy másik helyen: „Hangszerei elsők a világon. Egyesítik a tartósságot a szépséggel, az erőt a kecsességgel, a könnyűséget a jelentékenységgel; nem uralkodnak a játékoson, hanem meghajolnak szelleme aranyvesszeje előtt.” 75 Beethovennek nem volt otthon Streicher-hangszere. A párizsi Erard (1803), a londoni Broadwood (1817) által készített zongorán, majd később négyszeres húrozású, hanggyűjtő deszkával ellátott Conrad Graf (Wien) hangszeren játszott. A Broadwood-zongora is végig háromhúros és így alkalmas a fentebb említett una corda — due corde — tre corde hatásra. 54
