Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
A NÉMET ÉS AZ ANGOL MECHANIKA
Stodart mechanikája lehetővé tette a kiváltás pontos szabályozását, mert a lökőnyelv úgy van kiképezve, hogy az állító csavar beszabályozása szerint a kiváltási ponton oldalt kiugrik a kalapács alól. Elsősorban az angol gyárakból került forgalomba ennek a mechanikának sokféle változata. Johann Nepomuk Hummel (1778—1837) így nyilatkozik a két mechanika-típusról:76 44. ábra. Angol mechanika, Stodart, 1777. „A zongoránál kétféle alapvető mechanizmussal találkozunk: a némettel (úgynevezett bécsi), amely könnyű járású; és az angollal, amely kevésbé könnyű járású. A többi mind összetétele a két fajtának vagy csak részbeni változatai ezeknek. Nem lehet tagadni, hogy mindkét fajta mechanikának megvannak a maga sajátos előnyei. A bécsin a legfinomabb kezűek is könnyen játszanak. Lehetővé teszi a játékosnak, hogy előadásában minden finomságot érvényre juttasson. Értelmesen és késés nélkül szólal meg. Kerek, fuvolaszerű hangja van, amely különösen nagy helyiségekben jól kiválik a kísérő zenekarból, és amely nem nehezíti meg a pergőjátékot azzal, hogy túl nagy megerőltetést kíván. Ezek a zongorák egyúttal tartósak, és áruk csak közel fele az angolnak. Ezeket a hangszereket tehát tulajdonságuk szerint kell használni: nem engedik meg sem a billentyűk heves lökését és ütését a kar egész súlyával, sem a nehézkes billentést. A hangok erejét pusztán az ujjak lendületével kell kihoznunk. Teljes akkordok pl. többnyire egész gyorsan törve játszandók és így sokkal jobban hatnak, mintha a hangokat egyszerre — bármilyen erősen — ütjük le. Férfikezek számára azonban olyan német hangszereket válasszunk, amelyek nem túl sekély, vagy ahogy mondani szokták, túl lapos járásúak. Az angol mechanikánál a tartósság és a hang teljessége érdemel dicséretet. Ezek a hangszerek mégsem érik el a tökéletességnek azt a fokát, amely a bécsiek sajátja, mert a billentyűk járása sokkal nehézkesebb, mélyebb az esésük is és ezért a kalapács kiváltása ismételt megszólaltatásnál nem következhet be elég gyorsan. Aki nincs ilyen hangszerhez szokva, ne hagyja magát megzavarni a billentyűk mély és nehéz járása által. Csak ne vegyünk túl gyors tempókat, és játsszuk az összes gyors részeket és futamokat végig a szokásos könnyedséggel; az erőteljesen előadandó helyek és futamok ugyanúgy, mint a német hangszereknél, az ujjak erejével és nem a kar súlyával idézendők elő. Ugyanis az erőteljes ütés által nem kapunk erősebb hangot, mint amit az ujjak természetes rugalmassága előidézhetne, mert ez a mechanizmus nem alkalmas olyan sokféle hangerőfokozatra, mint a mienk. Az első pillanatban kissé kényelmetlenül érezzük magunkat, mert mi, 76 J. N. Hummel: Ausführliche theoretisch-praktische Anweisung zum Pianofortespiel vom ersten Elementarunterrichte an bis zur vollkommensten Ausbildung. Haslinger, Wien, 1828. (Harmadik rész. 4. fejezet.) Itt meg kell jegyeznünk, hogy a nálunk angol mechanika néven ismert szerkezeti megoldás a 69. oldalon leírt kettős kiváltású Erard-mechanika. Az igazi angol mechanika ennél jóval egyszerűbb, mint az a 44. ábrán látható. Hummel erről a szerkezeti megoldásról beszél. 55
