Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

A ZONGORA FELTALÁLÓI

ban Medici Ferdinánd herceg udvari hangszerkészítőjének nagyszerű találmányát, a „gravicembalo col Piano e forte”-t. A legrégibb reánk maradt Cristofori-zongora 1720-ból származik. Azonban ez is — ugyanúgy, mint a Lipcsében őrzött, 1726-ból való példány — már egy újabb fajta, tehát

33. ábra. Cristofori 1726-ban készített, 'végig kéthúros zongorája. Az alsó billentyűk barna színűek, a felsők feketék. (Lipcsei múzeum.)

a második számú Cristofori-mechanikával van ellátva.

Maffei lelkesen dicséri a „merész” találmányt és azt állítja, hogy hangját csak azért találják tompának, mert nagyon megszokták már a cembalo éles (!) hangját. Azt is írja, hogy csak szobahangszer, de hát milyen sok hangszer van, ami csak szobában használható és mégis a legkellemesebbek közé tartozónak találjuk ! De — állítja végül is — legtöbbnyire azért emelik a kifogásokat, mert ezen a hangszeren csak úgy lehet játszani, ha valaki különleges szorgalommal gyakorol rajta, nem elég, ha jól tud cembalózni.

A cikkhez közölt ábra már sok fejtörést okozott, nem lehet látni világosan, hogyan is képzelte Cristofori a kalapács működésének megoldását.

a—a a húr

b—b a billentyűzet feneke

c—c billentyű

d a billentyűre ráerősített kis fadarab

e—e az f tengely körül forgó második emelő (az első maga a billentyű)

f a második emelő tengelyszöge

g—g mozgó nyelvecske, amelyet a második emelő felfelé tol s amely a kalapácsot mozgásba hozza

h—h a nyelvecske támasztói

i erős rézdrót, amely a nyelvecskét fogja 1 rézdrótból készült rugó, amely a nyelvecske alatt fekszik m—m a kalapács befogadására szolgáló vályú

n a kalapács kereke, amely a vályúban van elrejtve o kalapács, felül bőrrel befedve

p—p keresztben elhelyezett selyemzsinórok, amelyeken a kalapács nyugszik

q a második emelő rövidebbik része, amely lefelé megy, mikor a másik rész emelkedik r tompító, amely a billentyű lenyomásakor elengedi a húrt.

44