Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

A ZONGORA FELTALÁLÓI

Cristofori fáradhatatlanul kísérletezett továbbra is, és második mechanikája már lényegesen jobb az elsőnél. Tökéletesen biztosított kiváltás, felső tompító, sőt az ellenállás egyenletességének biztosítására közvetítő-léc adja tovább a billentyű erejét a kalapácsnak. A billentyű kitűnő súlyelosztása és a kiváltószerkezet sima járása a mechanika nagyfokú érzékenységét teszi lehetővé. Aki a lipcsei múzeum remekül karbantartott Cristofori zongoráján játszik, elámul, hogy a zongora „gyermekéveinek” korában ilyen engedelmes hangszert lehetett alkotni.

35—36. ábra. Cristofori második mechanikája. (A Neupert múzeum modellje.) Az L alakú lökőnyelven nyugszik a közvetítőléc, jobboldalán pergamennyelvvel a tartóbakhoz erősítve. A billentyű lenyomásakor a közvetítőléc baloldali vége a kalapácsnyelet tövénél emeli fel. Figyeljük meg az érdekes alakú kalapácsot. Kiváltás után a kalapács esetleges újbóli felütődését a visszafogó akadályozza meg. A billentyű elengedése után a lökőnyelvet rugalmas rézdrót húzza vissza a közvetítőléc alá. Az első mechanika (34. ábra) alsó tompítója helyett a ma általánosan használt felső tompító

tökéletes megoldását találjuk.

45