Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)

KÖNNYŰ VAGY NEHÉZ JÁRÁS

Hogy egy zongora könnyű vagy nehéz járású, az azonban még az egyensúlyhelyzettől függetlenül is bonyolult kérdés. Ugyanis a zongorista nemcsak a tényleges mechanikai viszonyok szerint érzi nehéz vagy könnyű járásúnak a hangszert, hanem ebben egyéb körülmények is igen erősen befolyásolják. Ha pl. a kalapácsok nem elég rugalmasak — tehát a hangot bizonyos mértékig elfojtják —, akkor a zongorista sokkal nehezebb járásúnak érzi a hangszert, mint „kemény”, rugalmas kalapácsok mellett. Ez a magyarázata annak, hogy egy-egy régebben használt hangszert, amelynek kalapácsai már megkeményedtek, könnyebb járásúnak érez a legtöbb zongorista.

Az akusztikai környezet is befolyásolja a játékost. Ugyanazt a hangszert erősen tompított akusztikában nehezebb járásúnak érzi, mint visszhangos helyiségben.

Ezek a jelenségek természetesek, hiszen éppen a legjobb zongoristáknál a hallási és izomérzetek olyan szorosan kapcsolódnak, hogy az egyik legkisebb változása azonnal hat a másikra is.

A fejezet elején írtuk, hogy a gyárak általában 50—60 gramm lenyomási súlyra állítják be a zongorákat. Gyermekek számára kedvezőbb a könnyű járású hangszer, mint ezt már Couperin is megállapította.127 De felnőttek számára sem feltétlenül a nehezebb járású hangszer kedvezőbb. Az átlagos billentyűjáráshoz ragaszkodnunk kell, hiszen nem mindig saját hangszerünkön játszunk. De ha nehezebb járásúvá alakíttatjuk hangszerünket, ez nem a kéz erősödését fogja eredményezni, hanem technikánk válik nehézkessé, mozgásunk ügyetlenné.

A fő kérdés tehát végül is nem az, hogy könnyű vagy nehéz járású-e a hangszer, hanem az, hogy ad-e a billentyű az egész járat folyamán ellenállást a játékos ujjának, oda tud-e simulni a játékos ujjaihoz, közvetíti-e érzékenyen a legkisebb erőkülönbségeket is?

127 Francois Couperin „L’Art de toucher le Clavecin”: „Gyermekek csak spinettet vagy a clavecin egy manuálját használják, és mind egyiket, mind másikat csak egészen gyengén beállítva. Ez a pont felmérhetetlen jelentőségű, mert a szép játék sokkal inkább az ujjak simulékonyságától és szabad mozgékonyságától függ, mint az erőtől. Ha egy gyermeket kezdettől fogva két manuálon engedünk játszani (azaz egybekapcsolt két manuállal), akkor, hogy a húrokat megszólaltassa, feltétlenül megerőlteti kicsi kezeit. Ebből ered a rossz kéztartás és a játék keménysége.”

IOO