Gát József: A zongora története (Budapest, 1964)
BILLENTYŰZET - Rövid oktáv
BILLENTYŰZET A billentyűzet másik használatos neve: klaviatúra. Adlung szerint (i. m. 21. old.) a clavier szó (ami a klaviatúrának felel meg), a clavis-ból, azaz kulcsból származik, mert e clavisok, kulcsok által nyitották ki az orgona szélládáját, hogy a levegő a sípokat megszólaltathassa.128 Már azi. e. III. században találunk billentyűszerkezetet a Ktészibiosz által Alexandriában épített víziorgonán.129 Utána hosszú ideig nem találjuk a billentyűzetek nyomát, csak a XI. században bukkannak fel újra. Ezek a billentyűk azonban csak szerkezetük szerint hasonlítottak a maiakra. Hatalmas, súlyos emeltyűk voltak, amiket ököllel vagy könyökkel jól rájuk helyezkedve kellett megmozdítani. Figyeljük meg az ábrán, hogy még az 1361-ben épített halberstadti orgonának is milyen hatalmas billentyűi voltak. De ennél szélesebbeket is készítettek, hiszen a régi szerzők tenyérnél is szélesebb billentyűkről beszélnek. A mai értelemben vett billentyűk nem is ezektől a hatalmas emeltyűktől származnak, hanem sokkal inkább az organistrum érintőitől. Mint a clavichord tárgyalásánál láttuk, az organistrum már a XI. században népi hangszer volt, és ennek könnyen kezelhető, szinte filigrán érintői mutatták nyilván az utat a könnyebb kezelésű billentyűzet kialakításához; annál is inkább, mert az organistrumnak is volt kétkarú emelőként működő billentyűsoros változata. (Lásd: 8. old.) RÖVID OKTÁV A billentyűzet történetében érdekes fejezet az úgynevezett rövid oktáv kialakulása. Mivel az orgona nagyméretű basszus sípjainak elkészítéséhez igen sok anyag és munka szükséges, a basszus sípok az orgonát nagyon drágítják. Ehhez még azt is hozzá kell számítanunk, hogy az orgona nagysága szerint egy-egy hang sokféle változatban, sokféle hangszínű síppal fordul elő. így tehát minden egyes elhagyott basszus billentyű, illetőleg elhagyott basszus hang jelentős megtakarítással jár. A XVIII. század második feléig a mély basszusban rendszerint csak a darab hangnemének alaphangja, esetleg dominánsa vagy szubdominánsa szólal meg. Miután a tiszta hangolás miatt — tehát a temperált hangolás bevezetése előtt — csak a kevesebb előjegyzésű hangnemeket alkalmazták, a legmélyebb hangok között cisz, disz, fisz és gisz még kivételesen sem fordulnak elő. Az orgonaépítők ezeket a „luxus” hangokat elhagyták. A fentiekből az következne, hogy minden további nélkül elhagyták a felső billentyűket, pl. a ciszt és diszt, és az alsó billentyűk változatlanul maradtak. Ám egy többmanuálos hangszernél (az orgonák többnyire három-, négy-manuálosak) jelentős a költségtöbblet a klaviatúra szélessége szerint is. A rövid oktáv segítségével, amelynél a hangzó oktávnak szext billentyűkép felelt meg, a billentyűzet szélessége is kisebb lett. 128 Mint a 86. ábrán is látható, eleinte sokszor kulcs alakúra készítették a billentyűt. Praetorius a i yntagma Musicum 97. oldalán kifejezetten kulcs alakú rajzot közöl. 129 Hanns Neupert: Das Cembalo (Bärenreiter, Kassel, 1956.) 11. old. IOI
