Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
„II. A szerzőnek a mű felhasználásáért járó díjazásról való lemondását a törvény nem köti írásbeli alakhoz.” (LB Pf. III. 21 062/1977., BH 1978. II. 571., PJD VIII. 14.). A dologban meg nem testesülő alkotások esetében a műpéldány a mű rögzítésére szolgál (ilyen pl. a kézirat, a kotta, hangszalag stb.). Ezekre nézve a törvény ügy rendelkezik, hogy a felhasználási szerződés alapján átadott műpéldány - ellenkező kikötés ellenében - a szerző tulajdonában marad. Ehhez képest a mű és a műpéldány jogi sorsa elválik egymástól: az előbbire a szerző az Szjt. 13. §-ában meghatározott vagyoni jogokat gyakorolhatja, az utóbbira viszont a Ptk.-nak a tulajdonjogra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Adott esetben például a felhasználót a bíróság azon az alapon kötelezte kártérítésre, hogy a szerző tulajdonába tartozó hangszalagot nem tudta visszaadni (LB Pf. III. 20 015/1977., BH 1978/9. 376., PJD VIII. 15.). Az Szjt. 13. §-ának (1) bekezdése védelemben részesíti a mű sajátos címét is: ennek felhasználásához szintén a szerző hozzájárulására van szükség. A „sajátos cím” egyéni, eredeti jelleget takar. Közkeletű, általánossá vált címek (pl. Magyarország története, Európa földrajza, A szellemi alkotások joga stb.) nem részesülhet védelemben. Egy adott perben az volt vitás, hogy megzenésített vers társszerzői közül az egyikük által adott engedély elegendő-e annak a verseimnek a felhasználásához, amely a megzenésített formában vált közismertté. Erre nézve a Legfelsőbb Bíróság a következő iránymutatást adta: „Ha a megzenésített vers olyan közös műnek minősül, amely önálló részekre szétválasztható, az egyes részekre a társszerzőket önálló szerzői jog illeti meg. A szerzői jogok közé tartozik az is, hogy a mű sajátos címének felhasználásához a szerző hozzájárulására van szükség. A közös mű címe egységes, önálló részekre nem választható szét, ezért annak felhasználásához mindkét szerző hozzájárulása szükséges. (LB Pf. IV. 21 136/1984., BH 1986/1. 14.) Az ítélkezési gyakorlat a címvédelmet kitelj esztette a mű sajátos szereplőinek, alakjának nevére, valamint bármiféle megjelenítésére is. Ennek átvétele szintén csak a szerző hozzájárulása alapján jogszerű. Az ilyen átvétel indoka az eredeti alak népszerűsége, a közvéleményben kialakult hozzá tapadó rokonszenv stb. A védelmet adó gyakorlat már a jelenlegi Szjt. előtt kialakult; a Fővárosi Bíróság 16. P. 24 696/1957. sz. ítéletével a más szerző művében szereplő Dörmögő Dömötör nevének folyóirat címéül való átvételét minősítette jogellenesnek; hasonló álláspontra helyezkedett a Pf. II. 20 171/1956. sz. alatt a „Csimbumm Cirkusz” ügyében is (Kézikönyv 1973. 118-119. o.). Újabb joggyakorlatunkban a kérdés bonyolultabb módon, a szerzőtársasággal kapcsolatban merült fel. Egy népszerű - állatszereplőkkel játszódó - regényből a szerzővel kötött szerződés alapján animációs filmet készítettek. A regény alapján a filmben megrajzolt állatszereplő országszerte ismertté és kedveltté vált. Később a film rendezője másokkal oly szerződéseket kötött, amelyekkel szerzői jogdíj ellenében megengedte, hogy egyes vállalatok termékeiket a kelendőség fokozása érdekében a film - szintén nagy kedveltségnek örvendő - figuráinak feltüntetésével (egyes esetekben azok nevére és a regényre való utalással is) for-Címvédelem A mű sajátos szereplőjére irányuló védelem 69
