Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
Hozzájárulás a jogutód vagy más jogosult részéről Jog a díjazásra Lemondás a díjazásról zás kérdésére. A hozzájárulás megadható utólag is, ezáltal az eredetileg jogtalan felhasználás jogossá válik. A szerző hozzájárulása nélkül végzett felhasználás jogosulatlannak minősül; ez a külön fejezetben tárgyalandó következményeket vonja maga után. A hozzájárulás megadása - a szerző életében - fő szabályként magának a szerzőnek a joga. Az Szjt. 13. §-ának (2) bekezdése a szerző halálát követő védelmi idő tartamára rendelkezik akként, hogy a hozzájárulás joga a szerző jogutódját illeti meg. E szabály alól azonban vannak kivételek. Ilyen például a vagyoni jogok átruházásának számos külföldi jog szerinti lehetséges esete, amikor is a hozzájárulásra a szerző helyett az válik jogosulttá, aki a vagyoni jogokat megszerezte. Főleg nemzetközi viszonylatban gyakori, hogy a szerző művére vonatkozó összes jogot kiadók, ügynökségek szerzik meg; ilyen esetben a magyar félnek ezektől kell a felhasználáshoz a hozzájárulást megszereznie (Kézikönyv 1973. 117— 118. o.) Ezenfelül a felhasználó - a szerző hozzájárulásával - jogait másra átruházhatja, s ilyen esetben lehetséges, hogy már a további felhasználáshoz a hozzájárulást is ő adhatja meg [Szjt. 28. § (2) bek.]. Meg kell különböztetni az átruházott jogoktól azt az esetet, amikor a szerző vagy más jogosult helyett annak képviselője, vagy pedig az egyedileg nem jogosítható tömeges felhasználások tekintetében a szerzők jogait kollektiven kezelő szervezet (nálunk a Szerzői Jogvédő Hivatal) jár el. A szerződés nélkül, de a szerző hozzájárulásával végzett felhasználás esetén különös fontossággal jelentkezik a díjazás kérdése. A törvény a szerző védelmében fő szabályként azt mondja ki, hogy a szerzőt vágy jogutódját (más jogosultat) - ha a törvény másként nem rendelkezik - a felhasználásért díjazás illeti meg. Amennyiben a szerző és a felhasználó a díjazás felől utólag sem tud megállapodni, ennek összegéről a bíróság dönt. Ilyen értelemben hozott ítéletet első fokon a Fővárosi Bíróság 2. P. 21 052/1981/7., illetve másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Pf. I. 20 714/1981/5. sz. alatt. Ebben az ügyben a felek kötöttek ugyan szerződést, de azt nem foglalták írásba, és egyébként sem terjeszkedtek ki benne a díj kérdésére. A szerző hozzájárulása a mű felhasználásához kétségtelen volt; a díjazás összege felől pedig az adott műre miniszteri rendelettel megállapított díjtételek alapján kellett dönteni. A díjazáshoz való jogot erősíti a törvénynek az a rendelkezése, amely szerint a jogosult a díjazásról csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le. Jogirodalmi állásfoglalás szerint a „kifejezett nyilatkozat” csak szóban vagy írásban tehető, ráutaló magatartást ilyennek tekinteni nem lehet (Világhy Miklós: A szellemi alkotások joga, 35. o., Tankönyvkiadó, Budapest, 1980.). Az ítélkezési gyakorlat is eszerint alakult. Abból kiindulva, hogy az Szjt. alapján tett nyilatkozatokra is alkalmazni kell a Ptk. 216. §-ának (1) bekezdését, arra a megállapításra jutott, hogy a díjazásról való lemondás történhet szerződésben vagy egyoldalú nyilatkozattal egyaránt. Az Szjt. 13. §-ának (3) bekezdése által megkövetelt „kifejezett nyilatkozat” pedig azt jelenti, hogy ráutaló magatartással a szerzői díjról lemondani nem lehet, szóbeli nyilatkozattal azonban igen. Ezen a megfontoláson alapul a következő iránymutatás: 68
