Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
rozott időre vagy véglegesen. A szerzői jogot a jövőben alkotandó művekre nézve is át lehetett ruházni. A szerző érdekében a törvény mindössze arra adott lehetőséget, hogy az olyan szerződést, amellyel a szerző jogát a jövőben alkotandó minden művére vagy azok meghatározott nemére ruházta át, a felek bármelyike előzetes egyévi felmondási idővel felmondhassa. 1947-1948-ig szokásban volt gyakorlat szerint a szerző jogait végleges jelleggel rendszerint kiadó vállalatra ruházta át. Ezek a jogok a vállalatok államosításával szintén az állam tulajdonába kerültek. Nem sokkal később azonban a kiadói szerződésről szóló 98/1951. (IV. 21.) MT sz. rendelet 13. §-a akként rendelkezett, hogy a szerző és a kiadó között a rendelet hatályba lépése előtt létrejött szerződés legfeljebb a rendelet hatályba lépésétől számított négy évig érvényes, amennyiben a szerző a négy év elteltével még életben van. Ezáltal a kiadás által hasznosított, véglegesen átruházott vagy határozatlan időre lekötött irodalmi műnek szerzői joga visszaszállt az akkor még életben lévő szerzőre. Az említett időpont előtt meghalt szerzők írói műveire, valamint az egyéb műfajokra vonatkozó szerzői jogok továbbra is az állam tulajdonában maradtak. A 98/1951. (IV. 21.) MT sz. rendelet 3. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezett, hogy kiadói szerződést legfeljebb a nyomtatásra elfogadott teljes kézirat átadásától számított négy év elteltéig lehet kötni, így’ ebben a műfajban többé a vagyoni jogok végleges átruházására az 1921. évi LIX. tv. hatályban léte alatt sem maradt lehetőség. Jelenleg főleg zenei művek vagyoni jogai vannak még az egykori átruházások és államosítás folytán állami tulajdonban. Természetesen fennállhatnak még olyan szerzői jogok is, amelyeket a szerző magánszemélyre ruházott át. Figyelemmel kell lenni azonban az ilyen átruházott jogok esetén arra is, hogy az 1921. évi törvényen alapuló ítélkezési gyakorlat a szerzői jog korlátlan átruházását csak azokra a felhasználási lehetőségekre fogadta el érvényesnek, amelyek a szerződéskötéskor a felek előtt ismeretesek voltak, illetve amelyekre a felek számítotak (és az ellenérték megállapításánál figyelembe vettek). Semmiképpen sem terjed tehát ki az átruházás olyan felhasználási módokra, amelyek a technika akkori állása szerint ismeretlenek voltak (pl. televízió sugárzás, videofelvétel). Az átruházott jog visszaszállásáról a szerzőre a régi Szjt. nem rendelkezett. A gyakorlat azonban ebbe az irányba haladt. Megengedte a felmondást szerződésszegés esetén vagy a felhasználás hosszabb ideig tartó hiánya miatt. Ebből az látszik helyes megoldásnak, hogy az államosítás előtt jogutód nélkül megszűnt vállalatokról és a művet fel nem használó magánszemélyekről a szerzői jog visszaszállt a szerzőre, illetve örököseire. A törvény a mű felhasználásához szükséges hozzájárulást nem köti alakhoz, ekként az bármilyen formában megtehető. A hozzájárulás kinyilatkoztatásának azonban - az alaki követelményekre is kihatóan - két fő csoportját különböztetjük meg:- A felhasználási szerződésben adott hozzájárulás. Az ilyen szerződéseknek lényeges feltétele a díjazás kérdése is, ezért csak akkor jönnek létre, ha meghatározzák a fizetendő dijat, vagy tartalmazzák a feleknek a felhasználás ingyenességére vonatkozó kölcsönös nyilatkozatát. A felhasználási szerződésre azonban a törvény már meghatározott alakot (írásba foglalást) követel meg (Szjt. 27. §-a).- Felhasználási szerződésen kívül adott hozzájárulás. Erre az esetre már teljes mértékben irányadó az alaki követelmények hiányára vonatkozó megállapításunk. így megadható a hozzájárulás akár szóban, akár írásban, de ráutaló magatartással is. Sőt bizonyos hasznosítási módok esetén a ráutaló magatartás az általános: pl. cikk, vers megküldése a folyóirat szerkesztőségének; szépirodalmi vagy tudományos mű kéziratának átadása a kiadó vállalat, színmű szövegének átadása a színház részére. Ebbe az esetcsoportba tartozik a felek olyan megállapodása is, amely valamely alkotás elkészítésére irányul, de nem teljed ki a dija-A hozzájárulás formája 67
