Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
A vagyoni jogok értékesítése magánkiadásban teszi közzé). Ebben az esetben a díjazás kérdése nem merülhet fel, hiszen a felhasználást a szerző a saját vállalkozásában végzi és ennek eredményétől függően jut műve vagyoni hasznához. Fontos jogértelmezési kérdés a szerző vagyoni jogainak átruházása. Van olyan jogirodalmi állásfoglalás, amely szerint elvileg nem kizárt, hogy a szerző élők között kötött szerződéssel (ellenérték fejében vagy ajándékul) vagyoni jogait teljes egészében vagy részben másra ruházza. Ebből következnék az is, hogy a mű felhasználásához az engedélyt a vagyoni jogok megszerzője adhatja meg. (Pl. Kézikönyv 1973. 119. o. Világhy Miklós: A szellemi alkotás joga, 35. o. Tankönyvkiadó, Budapest 1980.) Egy konkrét ügyben a bíróság is hasonló álláspontra helyezkedett, amikor átruházott vagyoni jogokból eredő díjkövetelés felől döntött pl. a Fővárosi Bíróság első fokon 2. P. 23 503/1987., illetve a Legfelsőbb Bíróság másodfokon Pf. IV. 20 198/1988. sz. alatt folyamatban volt perben. Az Szjt. szabályainak egybevetéséből azonban az következik, hogy hazánkban a felhasználás alapja nem a jogátruházás, hanem a jogosítás (licence), a felhasználás joga szerezhető meg, nem pedig a szerző hozzájárulási joga száll át. A kiadási szerződéssel kapcsolatban juttatja kifejezésre a törvény indokolása azt a célt, hogy „kizárja a műnek egyszer s mindenkorra történő »megvásárlását«, amelyre a felszabadulás előtti könyvkiadói gyakorlat jó néhány példával szolgált”. A helyes megoldás elsősorban az Szjt. 10., 12. és 13. §-ának egybevetéséből vonható le. Az Szjt. szabályai ugyanis a szerzők személyi és vagyoni jogainak egységes (monista), összefonódó és szétválaszthatatlan voltára mint alapkoncepcióra épülnek. A szerző személyhez fűződő jogait sérti művének jogtalan felhasználása; a személyhez fűződő jogok nem ruházhatók át, a felhasználáshoz a szerző hozzájárulása szükséges stb. Mindebből az következik, hogy a szerző vagyoni jogai élők között nem ruházható át. Egyébként az átruházást számos részletszabály is akadályozza. Ilyenek a kiadói és a sugárzási szerződés időtartamának, illetve a példányszám korlátozására [Szjt. 32. §, 34. § (1) bek.] és az elállásra vonatkozó szabályok [Szjt. 33., 34. § (2) bek., 39. § (2) bek.]. Végül - bár fontos kivételekkel - arról is rendelkezik a törvény, hogy a felhasználás csak akkor kizárólagos, ha a felek a szerződésben ezt kifejezetten kikötötték, továbbá a felhasználó - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - jogait harmadik személyre csak a szerző hozzájárulásával ruházhatja át [Szjt. 28. § (1) és (2) bek.]. Ezek a rendelkezések kogens jellegűek, mert a felek az Szjt. 26. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerző hátrányára szerződéssel sem térhetnek el a törvény olyan szabályától, amely a szerző érdekének védelmét szolgálja. Végeredményben tehát belföldiek között a vagyoni jogok átruházása kizártnak tekinthető. Külföldivel azonban a magyar szerző vagy felhasználó határozatlan időtartamra is köthet kiadói szerződést és így a vagyoni jogok átruházása ebben a viszonylatban szélesebb körű lehet (Szjt. V. 25. §). Meg kell azonban jegyezni, hogy még ma is fennállnak olyan szerzői jogok, amelyeket a szerző még a korábban hatályban volt 1921. és LIX. tv. 3. §-a alapján ruházott át másra. Ez a szabály ugyanis minden feltétel nélkül megengedte a szerzői jog élők közötti átruházását korlátlanul vagy korlátozottan, meghatá-66
