Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
- jogszabály által engedélyezett hozzájárulás díjfizetési kötelezettséggel (Szjt. 22. §) vagy anélkül (Szjt. 14. §);- a jogutód bírósági határozattal pótolt hozzájárulása díjfizetési kötelezettség mellett (Szjt. 24. §);- vélelmezett szerzői hozzájárulás, amelynek feltétele azonban a szerző jogait kezelő szervezet által megállapított jogdíj előzetes befizetése, amely ha megtörtént, az ellenbizonyítás lehetősége nélkül [Szjt. 40. § (1) bek., 41. és 36. §];- az ábrázolt személy beleegyezéséről függő joggyakorlás, amelyhez hozzátartozik a felhasználás lehetősége is (Szjt. 48. §). Felhasználáson azt a folyamatot kell érteni, amely a művet (annak átdolgozását, feldolgozását, fordítását) vagy a mű részletét a nyilvánossághoz közvetíti. A szerző engedélyén alapuló felhasználás esetén a közvetítés módját többnyire a szerződés határozza meg; az Szjt. és a hozzá kapcsolódó miniszteri rendeletek e célból számos nevesített szerződéstípust intézményesítettek részben kogens, részben diszpozitív szabályokkal. A mű nyilvánosságra való hozatala szerződés hiányában is sokféle módon történhet; a lényeg az, hogy a felhasználó magatartása folytán a mű hozzáférhetővé, a nyilvánosság által megismerhetővé válik-e. Könyvtárban, kézirattárban őrzés végett való elhelyezés közzétételnek nem tekinthető (Fővárosi Bíróság 26. P. 868/1982.). Az sem, ha a művet (pl. kerámia negatívot) a felhasználás megfontolása végett raktárban tartják (Pécsi MB P. 21 298/1976.). Abban az esetben viszont, ha korábban közzé nem tett kéziratot könyvtárban úgy helyeznek el, hogy az mások részére hozzáférhető (helyben olvasható vagy kikölcsönzik), ez már közzétételnek és ezáltal felhasználásnak minősül. Ugyanez a helyzet, ha a kéziratot valamilyen eljárással (másolás stb.) többszörözik és ilyen módon terjesztik, vagy annak tartalmát nyilvánosan előadják (Főv. Bír. 1. P. 21 807/1975.). Közzététel a mű kiállítása (Főv. Bír. 25. P. 24 596/1972.) is. A törvény a felhasználást folyamatként fogja fel, ez azonban nem jelenti azt, hogy a felhasználás tényének megállapításához a folyamatnak teljes egészében végbe kell mennie. Elegendő a közvetítés folyamatának első mozzanatait megtenni, előkészületeket végezni. Ilyen értelmű iránymutatást adott a Legfelsőbb Bíróság a Pf. III. 20 134/1975. számű határozatának az indokolásában: „Felhasználáson pedig a 9/1969. (XII. 29.) MM sz. rendelet 10. §-ának (1) bekezdése szerint azt a folyamatot kell érteni, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti. Ez a feltétel a gyakorlat szerint a mű többszörözése vagy annak előkészülete esetén már megvalósul.” Ugyanígy kell megítélni az irodalmi mű kiadásra való előkészítését, nyomdai kiszedését, az előadás műsorra tűzését, a próbát, a kép vagy hang rögzítését stb. (Kézikönyv 1973., 117. o.). A nyilvánossághoz való közvetítés előkészítése esetén már kötelező a díjfizetés, kivéve ha a közzététel (az adott esetben a sajtótermék terjesztése) a szerző magatartása miatt hiúsul meg (LB Pf. 20 134/1975., BH 1975/10. 461., PJD VI. 20.). A más részére való engedélyezésen kívül természetszerűen megilleti a szerzőt az a jog is, hogy a művet saját maga használja fel (pl. saját műveiből kiállítást rendez, vagy állandó jellegű bemutatót tart, szépirodalmi vagy tudományos művét Felhasználás fogalma Saját felhasználás 65
