Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - III. fejezet. Vagyoni jogok
Műalkotás ellenértéke Nem dologban megtestesülő művek kerülhet sor, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét tartósan, súlyosan megnehezíti.” (LB Pf. IV. 20 560/1983., BH 1984/6. 22., PJD X. 40.) A határozat indokolása szerint a műtárgy megrongálódása befolyásolja az alkotói személyiség érvényesülését, hatással van a művészi hírnév alakulására. Jogunk azonban csak korlátozott körben teszi lehetővé nem vagyoni kár fejében pénzbeli kárpótlás megítélését. Az adott esetben a társadalmi életben való részvétel tartós és súlyos megnehezedése a művész számára nem volt megállapítható. A dologban megtestesült műalkotás tulajdonosa - a szerzői jog korlátái között - tulajdonával szabadon rendelkezhet. Ezen az alapon pl. gyűjteményét - belépődíj ellenében - az érdeklődő közönség előtt megnyithatja. Ez azonban a kiállítással esik egy tekintet alá, ezért védett művek tekintetében ehhez a szerző - illetve halála után - az Szjt. 12. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogosult - hozzájárulására van szükség. A Ptk. szabályainak alkalmazása körében a képzőművészeti vagy iparművészeti alkotás ellenértékével kapcsolatos jogviták eldöntésénél is figyelemmel kell lenni arra, hogy az ellenérték egyben a szerző vagyoni jogainak legfontosabb eleme. Ez elsősorban a szerzői díjra (vételárra) vonatkozó véleményezés és a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbözetére alapított megtámadás esetében szembeötlő. A képzőművészeti vagy iparművészeti alkotások kereskedelmi értékét a kereslet és kínálat határozza meg. A kereskedelmi értéktől külön kell választani a hozzáértők által felismert művészi értéket. A 83/1982. (XII. 29.) MT sz. rendelet 2. §-ában meghatározott gazdálkodó szervezetek képzőművészeti, valamint iparművészeti alkotást csak szakértő, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, illetve a tanács művelődésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervének bírálata alapján szerezhetnek be, használhatnak fel vagy hozhatnak forgalomba. Az elbírálás kiterjed a szerzői díj mértékének (az ellenértéknek) a véleményezésére is. A véleményezés nem csupán a forgalmi viszonyokat, hanem a művészi értéket is figyelembe veszi. A műalkotások kereskedelmi forgalmában azonban a piaci viszonyok jelentős eltérést okozhatnak a kereslet és kínálat viszonyának az arra gyakorolt hatása és a művészi érték között. Egyes művek kelendőségét csökkentheti a szokatlan stílus vagy ábrázolási mód, a műalkotás tárgya vagy komor tónusa. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen műnek művészi értéknek ne kellene mégis kifejezésre jutnia a műalkotás forgalmi árában. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésére alapított megtámadás esetében (PKKB 27. P. 90 998/1971., Főv. Bír. Pf. 22 834/1972.) az értékarányosság kérdésének elbírálásánál a műalkotás forgalmi értékén kívül a művészi értéket is figyelembe kell venni. b) A dologi formában meg nem testesülő művek felhasználása igen sokféle módon történhet; ezeknek a módoknak a felsorolását a törvény meg sem kísérli, hanem - mint már utaltunk rá - megelégszik generálklauzula felállításával. A fő szabály az, hogy a mű bármilyen felhasználásához szükséges a szerző hozzájárulása. E generálklauzula alól azonban többféle kivétel van:- a szabad felhasználás, amikor a mű a szerző hozzájárulása és díjfizetés nélkül felhasználható (Szjt. 16-21. §); 64
