Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - II. fejezet. Személyhez fűződő jogok
A mű titokban tartása előtt. E szabály alkalmazása független attól, hogy a használt név a szerző hivatalos neve vagy csupán felvett név. Ha pl. két író közül az egyik felvett néven közli műveit, a másik pedig az anyakönyv szerint őt megillető néven jelentkezik, a szerzői név használatának a joga a név eredetétől függetlenül az elsőbbségtől függ. Az köteles a nevét változtatással feltüntetni a művein, aki később jelentkezik a nyilvánosság előtt, akkor is, ha hivatalos (anyakönyvi) nevét használja. Azonos név használata csak azonos tudományos, irodalmi vagy művészi tevékenységi körön belül nem megengedett. A festőművész pl. szignálhatja munkáját olyan névvel, amely néven korábban valamilyen irodalmi alkotás megjelent. A változtatás lehet valamilyen toldás, betűjel alkalmazása vagy lehet valamilyen névelem elhagyása. A név módosítására köteles szerző azt is megteheti, hogy nevének a kiegészítése, megrövidítése helyett felvett név használatával küszöböli ki a névazonosságot. A polgári jog az elhalt személy személyiségi jogát is védi. Ezért a névhasználat korlátozásánál a múltban élt tudósok, írók, művészek nevére is tekintettel kell ' lenni, ha emléküket a társadalom megőrizte és így közérdeket is sért a névhasználat. Senki sem tehet közzé pl. verseket Petőfi Sándor vagy Arany János neve alatt, akkor sem, ha ez a névhasználat őt az anyakönyv szerint megilleti. 6. Rendelkezés a mű felett Az alkotói személyiség szabad érvényesítése, illetve a mű korlátozásmentes társadalmi felhasználása érdekében jogunk az alkotó részére rendelkezési lehetőséget ad a mű fölött. A szerzői jogvédelem kettős természetére tekintettel ez a rendelkezés részben vagyoni, részben személyiségi. Vagyoni rendelkezés a mű felhasználásának az engedélyezése (Szjt. 13. §), személyiségi rendelkezés a mű titokban tartása, nyilvánosságra hozatala és visszavonása. (Szjt. 8, 11. §) Ptk. 81. § Személyhez fűződő jogot sért, (...) aki magántitok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél. A szellemi alkotás az alkotó legszemélyesebb ügye, ezért az alkotó kizárólag érdekkörébe tartozik az alkotás folyamatának és eredményének titokként való megőrzése, amit másoktól is követelhet, és amit mások is tartoznak tiszteletben tartani. [Ptk. 75. § (1) bek.] Titokvédelemre csak addig van lehetőség, amíg a mű nem jutott nyilvánosságra. Ebből a szempontból a nyilvánosságra hozatalt megszorítóan kell értelmezni, csak akkor lehet megállapítani, ha ezáltal a mű bárki, illetve az emberek szélesebb köre számára hozzáférhetővé vált. Önmagában az a tény, hogy a szerző művét megjelenése előtt többen megismerik (lektorok, szerkesztők, kiadói alkalmazottak), nem jogosítja fel a mű megismerőit arra, hogy a művet vagy annak a részletét a szerző hozzájárulása nélkül mással is megismertessék. 52
