Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - II. fejezet. Személyhez fűződő jogok
Történelmi személyiségeink emlékének a védelme Más művének a felhasználása „Az író az általa kifejezett művészi cél, az egyetemesebb valóság ábrázolása érdekében jogosult alkotásánál felhasználni, átformálni, átalakítani a saját emlékeit, élményeit - a társadalmi érdekek és mások jogos érdekeinek a korlátái között. Más személyhez fűződő jogainak a megsértésére nem jogosult. Ha az alkotó a művében olyan személyt ábrázol, aki valami módon felismerhető, köteles az ábrázolt szereplőnek a személyhez fűződő jogait tiszteletben tartani. A szépirodalmi alkotás tartalma, utalásai alapján felismerhető személy orvoslást kérhet, ha az ábrázolás személyhez fűződőjogait (hírnevét, becsületét, emberi méltóságát, magántitokhoz való jogát) sérti. Az igény érvényesítésének a feltétele, hogy a valóságban élő személy és a regénybeli szereplő felismerhető és azonosítható legyen.” [LB P. törv. IV. 21 537/1979., BH 1980/10. 377., PJD IX. 6.] Ezek az elvek más művekre - pl. ismeretterjesztő vagy tudományos történelmi munkákra, képzőművészeti alkotásokra - is vonatkoznak. Polgári jogunk az elhalt személy, a meghalt ember emlékét is védi, mindaddig, amíg az emlék él a társadalom tagjainak a tudatában - függetlenül a halál időpontjától, [vö.: Ptk. 85. § (3) bek.] Ezért az alkotás szabadsága arra sem jogosít fel senkit, hogy műveivel az elhaltak - különösen történelmi nagyjaink - emlékét sértse. A történelmi múlt ábrázolása - akár történettudományi munka, akár szépirodalmi alkotás esetén - csak akkor megengedett, ha nem sérti a múltban élt személyek emlékét. Az alkotás szabadságának határt szab más alkotó szerzői személyiségi jogainak a védelme. Alkotó tevékenysége során senki nem használhatja fel korlátlanul másnak a szellemi alkotását vagy annak a részletét, sajátos címét, lényeges elemét. Elsősorban a szolgai utánzás a tilos: senki nem jogosult másnak a művét, annak a részletét a sajátjaként lemásolni. (Beck Salamon: A szolgai utánzás kérdéséről, Magyar Polgári Jog, 1938/10.) Ez az elv nem jelenti, hogy a korábbi alkotás eredményét semmi módon nem lehet felhasználni. A törvény korlátái között lehetőség van nyilvánosságra hozott idegen mű felhasználására - szerzőjének a hozzájárulása nélkül is - új önálló alkotás létrehozásához, kivéve az azonos műfajban történő átdolgozást, illetve bármely műfajban készült műnek az átdolgozását színpad, film, rádió vagy televízió céljára. Az ilyen ún. szabad felhasználás [vö.: Szjt. 17. § (3) bek.] egyebekben nem sértheti a felhasznált mű szerzőjének a személyiségi jogait és érdekeit. Nem sértheti pl. művészi hírnevét. Paródia készítésére a szerző hozzájárulása nélkül semmiféle szabad felhasználási jog nem ad lehetőséget. A felhasznált mű elismeréseként az új önálló mű megjelölésénél utalni kell a felhasznált műre és szerzőjére. Az alkotás eredményének a felhasználását, illetve a felhasznált mű szerzőjének a védelmét szolgálják az idézésre vonatkozó rendelkezések. Nyilvánosságra hozott mű részletét - az átvevő mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - bárki idézheti a forrás és a szerző megjelölésével. [Vö.: Szjt. 17. § (1) bek.] 42
