Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Első rész. A szerzői jog általános szabályai - II. fejezet. Személyhez fűződő jogok

Személyiségvéde­­lem a szerző halála után tésre jogosultak és az érvényesíthető jogok. A jogérvényesítésre jogosultak sze­mélye eltérő az űn. jogvédelmi időn belül és azon túl. A szerző halálától számí­tott 50 éves - a vagyoni jogok védelmére irányadó - szerzői jogi védelmi időn belül a szerzői személyiségi jogokat elsősorban az gyakorolja, akit az elhalt szer­ző életében tudományos, irodalmi vagy művészi hagyatékának a gyakorlásával megbízott. A törvény ezzel a szabállyal kívánja kifejezésre juttatni egyrészt a szerzői személyiségvédelem elválaszthatatlan kapcsolatát a művel mint a hagya­ték tárgyával, másrészt elő kívánja segíteni a személyiségi érdekek érvényesíté­sének az elkülönítését a vagyoni érdekű felhasználástól. Abban az esetben, ha a szerző nem bíz meg senkit szerzői hagyatékának a gondozásával vagy ha a meg­bízott elmulasztja a szükséges intézkedést, a szerzői személyiségi jogokat - az 50 éves oltalmi időn belül - az gyakorolja, aki a szerzői jogot öröklés útján megsze­rezte, tehát aki a vagyoni jogokat is gyakorolja. A szerző halála után a személyiségi jogok érvényesítési lehetősége korláto­zott, és tartalmában eltérő az 50 éves oltalmi időn belül és ezen túl. Az oltalmi időn belül a jogosult azokat a személyiségi jogokat érvényesítheti, amelyek jelle­güknél fogva az elhalt szerző halála után is gyakorolhatók. Elsősorban a szemé­lyiségi jogok megsértése miatt léphet fel. A rendelkezési lehetőség korlátozott. A szerző halála után nem lehet hozzájárulni pl. a mű megváltoztatásához, kivé­ve a lényeget nem érintő elengedhetetlen és nyilvánvalóan szükséges változtatá­sokat. Az 50 éves oltalmi idő eltelte után az elhalt szerző személyiségi érdekeinek a védelmében azok a szervek léphetnek fel, amelyeket erre a jogszabály kijelölt. Ezek általában a szerzői érdekek védelmére egyébként is hivatott szervek. A jogszabály meghatározása szerint: a Szerzői Jogvédő Hivatal, a Magyar Nép­­köztársaság Művészeti Alapja és az érdekelt szövetségek (pl. az írószövetség), valamint az érdekelt szakszervezetek. Az 50 éves oltalmi idő eltelte után már nincs lehetőség az elhalt szerzőt életé­ben megillető személyiségi rendelkezési jog gyakorlására, nincs lehetőség pl. a nyilvánosságra hozatal engedélyezésére, a személyiségi érdekeket érintő tevé­kenységhez a Ptk. 75. §-ának a (3) bekezdése alapján sem lehet hozzájárulni. A személyiség védelmét szolgáló jogok érvényesítése is korlátozott. A jogérvé­nyesítésre kijelölt különböző szervek akkor léphetnek fel az elhalt szerző sze­mélyiségi érdekeinek a védelmében, ha a felhasználás a művet eltorzítja vagy a szerző jó hírnevére sérelmes. A szerző halála után ötven évvel nyilvánvalónak látszik, hogy az addig nyilvánosságra nem jutott mű további titokban tartásáról való rendelkezés lehetősége nem indokolt, kivéve, ha a nyilvánosságra hozatal az elhalt szerző jó hírnevét sérti. Az oltalmi idő eltelte után - plágium esetét ki­véve -jogosulatlan felhasználásról sem beszélhetünk. Indokolt lehet azonban - az eltorzításon és a jó hírnév sérelmén túl - a szerzőség elismerésére és a névfel­­tüntetési kötelezettségre vonatkozó igény érvényesítése az elhalt nevében. Nyil­vánvaló társadalmi igény, hogy senki ne közölje az ötven évnél régebben meg­halt szerzőnek az alkotását, illetőleg annak egy részét vagy sajátos címét a saját műveként. Ennek érdekében a jó hírnév védelmére vonatkozó szabályt kiter-40

Next

/
Thumbnails
Contents