Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Első rész. A szerzői jog általános szabályai - I. fejezet. Bevezető rendelkezések

a kérdésekben pedig, amelyeket az Szjt. nem szabályoz, a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. (...) Az alperes szoftverszolgáltatást rendelt meg. Tartalmában ez jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés [Szjt. 29. § (1) bek.] (...) A szerzők (kötelezettek) összetett szolgáltatást vállaltak: kötelezettséget vállaltak szoftver megalkotására és átadására, továbbá ennek a felhasználónál való üzembe helyezésére. (...) A szerzők - a Ptk. 277. §-ának(l) bekezdése értelmében - a szerződést a tartalmának megfelelően a megszabott helyen és időben voltak kötelesek teljesíteni.” (LB Pf. IV. 21 053/1984., BH 1985/7. 260., PJD X. 36.)

A polgári jogot azonban nem csupán a szerzői jog „mögöttes” jogaként kell alkalmazni, hanem „kisegítő” jogként is; tehát amikor az Szjt. szabályai nem adnak megoldást, adott esetben a polgári jog szabályait kell segítségül hívni, s azok szerint eljárni. A következő eseti döntések erre hívják fel a figyelmet:

„A felperesek közreműködésével elkészített hanglemez olyan előadóművészi produkció, amely az Szjt. 50. §-ában említett védelem alatt áll. Ez a jogszabály azonban nem rendelkezik arról a kérdésről, hogy a hanglemezre rögzített operaelőadás zenei anyagának felhasználásához szükséges-e a közreműködő énekesek hozzájárulása. Ezért az Szjt. 3. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a Ptk.-nak a személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 83. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a személyhez fűződő jogok megsértése a más hangfelvételével való visszaélés, így különösen annak jogosulatlan felhasználása. Nem kétséges, hogy az alperes a felperesektől az ismertetett módon történt felhasználásra engedélyt nem kapott, sőt az ellen a felperesek tiltakoztak. A felhasználás tehát jogosulatlan volt, és így sértette a felperesek személyhez fűződő jogait.” (LB Pf. III. 21 371/1975., BH 1976/11. 492., PJD VII. 13.)

„A felperes azonban nemcsak szerzői joga, hanem személyhez fűződő jogai megsértésére is hivatkozott keresetlevelében, s azt áhította, hogy a kifogásolt két cikk jóhírnevét is megsértette. A Ptk. 78. §-ára alapított kereseti kérelemmel azonban az első fokű bíróság nem foglalkozott, jóllehet a szerzői és a személyhez fűződő jogok megsértése megállapításának feltételei nem azonosak, így önmagában az, hogy a felperes szerzői jogai sérelmet nem szenvedtek, nem jelenti egyúttal azt is, hogy személyhez fűződő jogainak sérelme sem állapítható meg. Ez utóbbi körben - a Ptk. 78. §-ának (2) bekezdéséből kitűnően - elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az alperes a kifogásolt cikkekben a felperest sértő, valótlan tényt áhított-e, illetőleg való tényt hamis színben tüntetett-e fel.” (LB Pf. III. 21 597/1979., BH 1980/9. 332., PJD IX. 8.)

A törvény 3. §-a kifejezetten utal a 14. § által szabályozott viszonyokra: amikor a művet munkaviszony keretében hozzák létre. A törvény e rendelkezése a munkajogi szabály elsőbbségére - de legalábbis együttes alkalmazására - utal, annak ehenére, hogy tartalmát tekintve kifejezetten szerzői jogi viszony van az alkotó és a felhasználó között. Ennek ehenére a munkaviszonyban alkotott műre a szerzői jog szabályait eltérésekkel keh alkalmazni (a mű átadása nyilvánosságra hozatalnak minősül stb.); a szerző és a felhasználó közötti kapcsolat pedig munkaviszony, s erre a munkajog szabályai irányadóak (a munkaszerződés ala-A munkajog alkalmazása

23