Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Második rész. A szerzői jog különös része - XII. fejezet. Film, video

Nyilvános előadás, sugárzás

mának kibővítése volt. A mozifilmek, televíziós filmek videóra való átmásolásával a videoműfajsajátosságai lépnek előtérbe (más érzékelés, más közönséghez juttatási mód). így a videojog a szerzőknél maradt még abban az esetben is, ha az átszállásról jogdíj nélküli szerződéses kikötés volt. [Szjt. 26. § (2) bek.] Érvelésünk alátámasztható a szerzői jogátruházásról szóló általános szerződés értelmezési szabállyal is (lásd V. fejezet): a jogátruházás a kifejezetten kikötött felhasználási módokra korlátozódik.

A „videósítás” szerzői díjazásának kérdése a jog gyártóra átszállása esetében is külön megválaszolandó. A Fir. erre a felhasználási módra még nem lehetett tekintettel, díjfizetési tarifái erre még nem utalnak. így az Szjt. 13. § (3) bekezdésére is figyelemmel a „videojog” ellenértékéről a Fir. körében „a filmgyártónak kifejezetten meg kell állapodnia a szerzőkkel a film kazettásítási... dijai tekintetében, s külön rendeznie kell velük a kazettásítási... jog külföldi értékesítésének díjazási feltételeit is”. (Kézikönyv 1973. 280. oldal.) Nem elegendő csupán annak rögzítése a szerződésben, hogy azzal a „videojog is átszáll a gyártóra”.

Az Szjt. 41. § (3) bekezdése és42. § (1) bekezdésének teijedelme a Televízió összefüggésében a filmgyártótól eltérően ítélendő meg. Az említett jogszabályhelyek és a RTr. csakis a televíziós felhasználáshoz szükséges vagyoni jogok gyakorlását helyezik automatikusan a „megfilmesítő” televízió kezébe. A RTr. még a mozivetítési felhasználást (ami a televíziós sugárzáshoz hasonlóan a műnek nem anyagi formában való közönséghez közvetítését jelenti) sem tekinti eleve rendezettnek, hanem különdijat állapít meg. [8. § (1) b.] Video esetén egész más típusú {anyagiasuk formában, példányonkénti terjesztés a közönség körében) felhasználásról van szó, ami végképp nem érthető a televíziós felhasználásba, s ezért erre a jogot külön - az ellenértéket is tartalmazó - szerződéses kikötéssel meg kell szerezni. A jogirodalom szerint „Ez a felhasználási mód a RTr. megalkotásakor még korántsem volt közismert. Szükségesnek véljük ezért, hogy a televízió és a szerzők a kazetta- vagy lemezformájú terjesztés yogö7illetően szerződésükben kifejezetten is megállapodjanak.” (Kézikönyv 1973. 222. oldal.)

A filmgyártót a film nyilvános előadása jogaként megilleti a televíziós sugárzás engedélyezésének joga is. Ezt a nyilvános előadási jogot korlátozza viszont a zeneszerzők és szövegírók még megfilmesítés esetén is megmaradó nyilvános előadási joga (ún. zenei kisjogok). A filmvetítéssel együtt felhangzó zene nyilvános előadási jogdijait ezért (bel- és külföldről) az említett szerzők részére a filmszínházaktól, televíziótól, vezetékes műsorszóróktól közvetlenül a Szerzői Jogvédő Hivatal szedi be [Szjt. 40. §,Fir. 9. § c), Szjt. V. 39. §(l)bek.] „A megfilmesítési szerződések feltételeiről és a szerzők díjazásáról szóló 12/1970. (VI.

30.) MM számú rendelet 4. §-ának rendelkezései - így különösen a filmhez felhasznált műnek a filmmel kapcsolatos propaganda céljára való felhasználása - sem értelmezhető akként, hogy a megfilmesítési szerződés alapján a felhasználó jogot szerez a filmben felhasznált művek önálló nyereségforrást jelentő felhasználására.” (LB Pf. IV. 21 138/1985. sz., BH 1986/9., 363.) Az ítélet nemcsak a merchandizing (másodlagos felhasználói, vagyis a mű részeinek, alakjai-210