Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Második rész. A szerzői jog különös része - XII. fejezet. Film, video
nak nem filmkénti önálló kereskedelmi hasznosító) tevékenység szerzői jogi értékelése szempontjából fontos. Iránymutató általában is arra nézve, hogy a filmgyártó a megfilmesítéssel nem szerzi meg a film összes lehetséges hasznosításának jogait, hanem csak a fent vázolt keretek között. Az ítélet külön említi például a filmből képregény készítésének jogát is, mint amihez szintén külön meg kell szerezni a jogot a film és a filmben felhasznált egyéb érintett mű szerzőitől. 5. A film (audiovizuális műi) megalkotási szerződése Szjt. 42. § (2) Ha a filmgyár a mű elfogadásától számított négy év alatt a filmrevételt nem kezdi meg, vágj megkezdi ugyan, de ésszerű határidőre nem fejezi be, a szerző a szerződéstől elállhat és a filmgyártás céljára készített műért a jogszabályban megállapított díj megfizetését követelheti. (3) A szerző a gyártás befejezésétől számított tíz éven belül ugyanarra a műre csak a filmgyár hozzájárulásával köthet újabb megfilmesítési szerződést. Szjt. V. 30. § (1) A filmgy árat az Szjt. 42. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogok az elkészült film tekintetében - ellenkező szerződési kikötés hiányában - kizárólagosan illetik meg. (2) A film gy ártását a forgalmazást engedélyező okirat kiadásának napjával - ha pedig ilyen nem kerül kiadásra -, a standard kópiának a felhasználó által történt átvételével kell befejezettnek tekinteni. Ezek a szabályok az Szjt. 29. §-ának műfaj specifikus végrehajtását jelentik, a Fir. és a RTr. tartalmához képest pedig általánosak. A négyéves „megkezdési határidő” a szerző számára garanciális jellegű, hiszen a jogszabály - ellentétben például a kiadói szerződéssel - a szerződés időbeli hatályát kötelezően nem szabja meg, s a felek a megfilmesítési szerződést így általában határozatlan időre kötik. ■ A filmgyárat nemcsak a már elkészült filmre vonatkozó jogaira illeti meg kizárólagosság (hacsak a felek ezt szerződésükben ki nem zárják), hanem bizonyos értelemben a filmhez felhasznált művekre vonatkozóan is. A „remake” (űjrafilmesítés) 10 éves tilalma a befektetések megtérülési kockázatának kiszámíthatóságát hivatott biztosítani. Ez a tilalom kiterjed egyrészt a film egészében alkotóan részes művekre és az ahhoz felhasznált egyéb művekre is, másrészt bármilyen új audiovizuális műhöz (mozifilmhez, tévéalkotáshoz stb.) való felhasználásra is. A filmek közvetlen szerzőinek jórésze (elsősorban azok, akik magát a filmet készítik - rendező, operatőr -, de esetenként a megrendelt művek szerzői is - például forgatókönyvíró) a filmgyártó munkavállalójaként, munkaköri kötelezettsége teljesítéseként alkot. Az Szjt. 14. §-a és az Szjt. V. 11-12. §-a általános szabályai (lásd könyvünk III. fejezetében) hatályosulását azonban a vagyoni jogok tekintetében erősen korlátozza az Szjt. 14. és 42. §-ai speciálisabb szabályozása. A munkaszerződés ugyanis az utóbbi §-ok szempontjából szintén Általános szabályok Filmalkotás munkaviszonyban 211
