Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Második rész. A szerzői jog különös része - XII. fejezet. Film, video
4. A filmre vonatkozó vagyoni jogok Szjt. 41. § (3) A filmre vonatkozó szerzői vagyoni jogokat a szerzőkkel kötött szerződések alapján jogutódként a filmgyár szerzi meg. és harmadik személyekkel szemben kizárólag a filmgy ár gy akorolja. A filmgy ár a szerzők személyhez fűződő jogai védelmében is felléphet. Szjt. 42. § (1) Megfilmesítési szerződés alapján a szerző köteles a művet a filmgyár rendelkezésére bocsátani, a filmgyár megszerzi a mű egy szeri filmrevételének. továbbá a film területi korlátozás nélküli terjesztésének és nyilvános előadásának jogát, s jogot szerez a filmnek másnyelvű felirattal (szinkronizált ) hanggal való ellátására, a felhasználás fejében pedig a szerzőnek köteles díjat fizetni. Az elkészült film hasznosítási jogának egy kézbe összpontosítása a felhasználási folyamat kezdetére gyakorlati szükségszerűség. A filmgyár ezért a vagyoni jogokat egyrészt az előzetesen meglevő művek felhasználására, adaptálására („megfilmesítés") kötött szerződésekkel, másrészt a film közvetlen elkészítésére irányuló szerződésekkel (például a forgatókönyvifásra, a rendezésre stb. kötöttekkel) automatikusan megszerzi. Itt tehát bár szerződésről van szó, annak tartalma a majdani filmre vonatkozó jogok tekintetében eleve megkötött, tehát a 41. § (3) bekezdésben foglalt teljeskörű jogátruházással ellentétes nem lehet. A szerzők szabadsága csak abban áll, hogy vagy megkötik a megfilmesítési (vagy például rendezői) szerződéseiket ezzel a kísérőhatással együtt, vagy egyáltalán nem kötnek szerződést. A szerződés említése a 41. § (3) bekezdésében csak technikai szükségesség a jogátszállásnak egy meghatározott jogi tényhez való időbeli kapcsolásához. Eszerint a 41. § (3) bekezdése után a 42. § (1) bekezdése azoknak a jogoknak a felsorolása, amelyek a kész audiovizuális művekre nézve minimálisan - az egyes műfajokra vonatkozó rendeletek (Fir., RTr.) végrehajtási szabályai értelmezésétől függően - átszállnak a gyártóra. Ezek a jogok értelemszerűen csak a film eredeti felhasználási céljához (az alkotás audiovizuális műkénta közönséghez juttatásához) szükséges felhasználási módok lehetnek. Ennek természetes része a külön is említett egyszeri filmrevételi jog (beleértve az idegennyelvű feliratozást és szinkronizálási jogot is) és a területi korlátozás nélküli terjesztési jog. Az uralkodó nézet szerint ez a film alaptípusára (mozifilm) nézve a bármilyen hordozón való terjesztési jogot is - tehát például a videokazetta példányonkénti terjesztését (és e célból átrögzítését) is magában foglalja. E felfogást támasztja alá a 6/1984. (II. 1.) MM sz. rendelet is, amely az átszállt videojogok gyakorlása kapcsán bizonyos szerzők javára videoprémiumot is megállapított. Saját véleményünk szerint az Szjt. 41. § (3) bek. a filmgyártónak a jogot a mozifilmek terjesztéséhez, „filmszerű" hasznosításához adta. Kétségtelen, hogy a Fr. a díjazásnál említést tesz a 8 mm-es, vagyis kópiaként terjesztett változatról is. Az ilyen filmterjesztés jelentősége a mozivetítéssel való terjesztéshez képest mindig is elenyésző volt és semmiképpen nem mérhető már a mai videoterjesztéshez sem. így az említett Fr.-utalás inkább kivétel, de nem a terjesztés fogal-A filmgyár jogszerzése A jogátszállás terjedelme Videojog 209
