Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Második rész. A szerzői jog különös része - XII. fejezet. Film, video
Amatőr film Filmgyár Védelmi idő 29. §-ában a kijavításról, visszaadásról szóló szakasza szerint gyakorolhatja. Sajátos eset az, ha a rendező a filmet valamilyen okból (pl. betegség) nem tudja befejezni. Ilyenkor az addig elkészült részt a rendező tulajdonképpen átadja a filmbe már addig is jelentős anyagi és szervezési befektetést eszközlő filmgyárnak; a vagyoni szerzői jogok - így a film befejezésének a joga is - átszállnak a filmgyárra. Az eredeti rendező személyhez fűződő jogai természetesen ilyenkor is érintetlenek maradnak, így követelheti (ő vagy jogutóda) nevének feltüntetését a művön vagy éppen ennek ellenkezőjét is. 3. A film (audiovizuális mű) gyártója Szjt. 43. § E fejezet szabályait kell alkalmazni minden olyan szervezetre, amely megfilmesítési szerződés alapján filmek előállításával foglalkozik. BUE15. cikk (2) A film gyártójának - az ellenkező bizonyításig - azt a természetes vagy jogi személyt kell tekinteni, akinek nevét a filmen a szokásos módon feltüntetik. Amint az alábbiakból majd látható lesz, „A filmre vonatkozó vagyoni szerzői jogokat... a filmgyár szerzi meg...” A „filmgyár” fogalomnak szerepe természetesen csak ott lehet, ahol a film létrehozatalánál a szerzőktől elkülönült szervezet is közreműködik. Az amatőrfilmeknél (ilyen videónál stb.) a filmjog alanyainak az Szjt. 4. §-a (1) bek. és a fenti Berni Uniós Egyezményes, tehát közvetlenül csak a külföldiekre irányadó, szabály együttes értelme szerinti személy tekintendő. A film gyártója egyéb esetekben szerzői jogi szempontból az az akár természetes, akár jogi személy, aki a gyártás megszervezésével, irányításával, az elkészült alkotás jóváhagyásával maga is szervezési-szellemi teljesítményt hoz létre és ennek érdekében maga köt a természetes személy szerzőkkel a mű alkotásáról megfilmesítési szerződést. Sajátos, kiemelt jogait anyagi befektetése biztosítására csak ez a sajátos teljesítmény indokolja. A film megrendelője tehát „filmgyárnak” nem tekinthető. A filmre vonatkozó szerzői vagyoni jogok sajátos védelmi idejét az Szjt.-nek a könyvünk III. fejezetében tárgyalt 15. § (4) bekezdése, az Szjt. V. 13. §-a(l)és (2) bekezdése szabályozza. Ez a külön szabályozás is mutatja, hogy itt nem a szokásos értelemben vett közös (szerzőtársas, társszerzős) műről van szó. így a film egészének 50 éves védelmi ideje a bemutatását követő év január 1-jétől számít, míg a filmhez felhasznált alkotásoknál (pl. forgatókönyv’) a kezdő időpont a szerző halálát követő év. Az Sqt. V. 13. § (1) bekezdésének jelentősége lehet például a többrészes dokumentumfilmeknél is. A példányonkénti terjesztésre, s nem nyilvános bemutatásra szánt videoműveknél értelemszerűen a kiadás, vagyis a nagyközönségnek hozzáférhetővé tétel időpontja szerint - e védelmi idő kezdete szempontjából - „bemutatásnak”. 208
