Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - VI. fejezet. A szerzői jog megsértésének következményei
Az előadóművészek jogainak sérelme Rokonjogi művek védelme kor a felhasználás nem haszonszerzés végett, hanem kulturális indíttatásból történt (LB Pf. IV. 20 198/1988.);- a felelősség kérdésében fennálló bizonytalanság volt a bírság mérséklésének indoka, amikor a mű a sugárzására jogosultak kiadóvállalat közbejöttével a művet könyv alakjában is megjelentették: „A bírság mértékének meghatározásakor mérséklésre alapul szolgáló körülményként értékelte a Legfelsőbb Bíróság az alperesek egymás közti sajátos jogviszonyát, amely bizonytalanná tette, hogy a díjfizetési kötelezettség melyiküket terheli (LB Pf. IV. 20 547/1988/ 3.);- a felek magatartásában talált méltánylandó körülményt a Legfelsőbb Bíróság, amikor figyelemmel volt arra, hogy „a másodlagos felhasználás tárgyában egymással részben szerződéses kapcsolatban álltak..., továbbá a felhasználással kapcsolatos díjigény kérdésében tárgyalásokat folytattak.” (LB Pf. IV. 21 138/ 1985., BH 1986/9. 363.) APf. IV. 20 547/1988/3. sz. határozat indokolásából kitűnik az is, hogyhaa jogtalan felhasználást többen közösen végezték, a bírságot velük szemben magatartásuk felróhatóságának arányában külön-külön kell kiszabni. Le kell azonban szögezni, hogy a szándék hiánya önmagában, ha a gondatlanság egyébként megállapítható, nem adhat okot a bírság mérséklésére. A gondatlanság a felróhatóság egyik alakzata, és ily módon a bírság kiszabását vonja maga után, nem pedig a bírság mérséklésének nyit utat. A Vhr. 37. §-a értelmében a bírságot a Művelődési Minisztériumhoz kell befizetni, kivéve a szoftver jogosulatlan felhasználását, amikor is a befizetést a Központi Statisztikai Hivatalhoz kell végezni. A befizetett összegeket a Művelődési Minisztérium a kultúra támogatására és a művészek jóléti céljaira, a Központi Statisztikai Hivatal pedig szoftverfejlesztési célokra köteles fordítani. Az Szjt. 52-53. §-ának rendelkezéseit az előadóművészek védelméről szóló rendelkezésekre is alkalmazni kell. A vagyoni szankciók alkalmazása ezúttal az Szjt. 49. §-ának (3) bekezdése tekintetében jöhet szóba annak folytán, hogy a hivatásos előadóművészek közreműködésével forgalomba hozatal vagy nyilvános előadás céljára történt rögzítés, illetve közvetítés fejében - eltérő megállapodás hiányában és a szabad felhasználás eseteit kivéve - díjazás jár. Adott esetben a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a nem forgalomba hozatal végett készített felvétel forgalomba hozatal céljából való rögzítését „a jogszabály az előadóművész - együttes esetében a vezető és a főbb közreműködők (szólisták) - hozzájárulásához köti, s hozzá díjfizetési kötelezettséget fűz”. (LBPf. III. 20 401/1985., BH 1986/12 498.) Tekintettel azonban arra, hogy a felhasználó a forgalomba hozatalhoz az együttes vezetőjétől és a főbb közreműködőktől a hozzájárulást megszerezte, sőt nekik dijat is fizetett, a jogtalan felhasználás nem volt megállapítható; ezért a bíróság az Szjt. 49. §-ának (3) bekezdése alapján kötelezte a felhasználót, hogy az együttes többi tagja részére is fizessen dijat. Ugyancsak alkalmazni kell az Szjt. 52-53. §-át azokra a - szerzői műveknek nem minősülő - szellemi alkotásokra is, amelyek az Szjt. XII. fejezete szerint állnak védelem alatt. Ennek megfelelően az Szjt. 52. §-ának (2) bekezdése alapján 138
