Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)

Első rész. A szerzői jog általános szabályai - VI. fejezet. A szerzői jog megsértésének következményei

bíróság is a bírságra vonatkozó rendelkezést szintén hivatalból (a fellebbezés és csatlakozó fellebbezés terjedelmétől függetlenül) bírálhatja felül (LB Pf. IV. 20 733/1984., BH 1985/6. 255., PJD X. 4L, valamint LB Pf. IV. 20 547/ 1988/3.).

A bíróságnak a bírság kiszabása előtt először is a felróhatóságot kell vizsgálnia. Figyelemmel azonban a bírság közhatalmi jellegére, ebben a vonatkozásban a Ptk. 339. §-ának az a rendelkezése, amely a felróhatóságot vélelmezi, és a felróhatóság alóli kimentést (az erre alapot adó tények bizonyítását) a károkozó terhére rója, nem alkalmazható. Amennyiben a bíróság kártérítési követelés felől is határoz, a felróhatóság megállapítása nem okoz problémát, hiszen ezt a kérdést a kártérítési felelősség körében el kell dönteni. A díjazásnak az Szjt. 53. §-ának (1) bekezdésén alapuló megállapítása esetén azonban a felróhatóság tekintetében a bizonyítási terhet átfordítani nem lehet; a bíróság csak akkor szabhat ki bírságot, ha a rendelkezésére álló adatok alapján - esetleg hivatalból elrendelt bizonyítás eredményeként - a felróhatóságot meg tudja állapítani.

A felróhatóság megállapításának a szerzői jog megsértésének sajátosságaira is kiterjedő szempontjai eddig nem rajzolódtak ki elég határozottan az ítélkezési gyakorlatban; inkább csak egyedi eseteket mutathatunk be. A gyakorlat általában arra hajlik, hogy amennyiben a felhasználó menthető okból nem volt tudatában annak, hogy a művet jogosulatlanul használja fel, magatartása nem felróható. Erre néhány példa:- a jogutód nem tudott arról, hogy a jogelőd által részére átadott látványtervre kötött felhasználási szerződés időtartama letelt (Főv. B. 2. P. 23 275/1984/ 2L);- a szabad felhasználás kérdésében a jogszabály értelmezése többirányú megfontolást és bonyolult logikai bevezetést kíván (pl. LB Pf. 21 392/1985., BH 1976/11. 394., PJD VII. 14.);- a felhasználó nem tudott arról, hogy az általa utánképzett figurák - mint iparművészeti alkotások - szerzői jogi védelem alá esnek (LB Pf. III. 20 958/ 1971.);- a felhasználó menthető tévedésben volt afelől, hogy terheli-e jogdíjfizetési kötelezettség, illetve az általa befizetett jogdíj milyen jellegű felhasználásra jogosítja fel (LB Pf. IV. 20 479/1984/2.).

Az elharapódzó szerzői jogsértésekre tekintettel azonban rá kell mutatni arra a klasszikus jogelvre, hogy „inris ignorentia cuiqne nocet”, vagyis, hogy a jogszabály nem ismerete nem mentesít a felelősség alól.

Bírság csak a szerző vagyoni jogainak megsértése esetén és csak a jogszerű felhasználás ellenében járó díj mértékével azonos összegben szabható ki, a dijat meghaladó kártérítés után tehát nem. A szerzői díjnak megfelelő bírság összegét a bíróság csak méltánylást érdemlő körülmények alapján mérsékelheti.

A bírság mérséklésének szempontjait illetően sem alakult ki határozottan körvonalazható gyakorlat. Példaként a következő körülmények figyelembevétele hozható fel:- a felhasználás céljára tekintettel mérsékelte a bíróság a bírságot akkor, ami-137