Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - VI. fejezet. A szerzői jog megsértésének következményei
hozzájárulása nélkül egyedül használta fel az általa megírt műben. A Legfelsőbb Bíróság a határozat indokolásában rámutatott: „...a szerzői jog megsértése esetén a polgári jogi felelősség szabályai szerint jár a sérelmet szenvedett szerző részére kártérítés. Ebből következik, hogy a kártérítési felelősség általános szabályairól szóló Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerzői jog megsértése esetén is alkalmazásra kerül, és a károsult kötelessége annak bizonyítása, hogy a szerzői jog megsértésével összefüggésben őt kár érte. A felperes... nem bizonyította, hogy az alperes által okozott jogsérelemből kára keletkezett.” Ezekből az indokokból kiindulva a bíróság azt az összeget ítélte meg a felperes javára, ami őt jogszerű felhasználás esetén is megillette volna és ezen felül további kártérítést nem látott megítélhetőnek azon a címen sem, hogy a közösen készített riportokat a felperes is fel akarta volna használni. A Legfelsőbb Bíróság egyébként még akkor is különbséget tesz az Szjt. 51. §-ának (2) bekezdésén alapuló kártérítés és az Szjt. 52. §-ának (1) bekezdésen alapuló díjkövetelés között, amikor a szerzőnek mind a személyhez fűződő, mind pedig vagyoni jogait felróható módon megsértették. Egy adott perben helyesnek fogadta el az első fokú bíróság ítéletének a szerzői jog megsértését megállapító rendelkezését, de tévesnek találta azt, hogy az első fokú bíróság a felperes igényét kártérítési követelésnek minősítette, holott a felperes „a kereseti kérelmében nem kártérítési igényt, hanem a jogszerű felhasználás esetén őt megillető szerzői díj iránt érvényesített követelést” (LB Pf. IV. 21 138/1985., BH 1986/9. 363. sz.). A gyakorlatban anyagi kárnak az Szjt. 52. §-ának (2) bekezdésen alapuló megítélésével műpéldány elvesztése, illetve megsemmisülése miatt indított perekben találkoztunk. Ezekben az esetekben - mint a III. fejezetben más vonatkozásban már kifejtettük - a bíróság nem csupán a műpéldány értékét vette figyelembe mint vagyoni kárt, hanem azt az elvesztett jövedelmet is, amit a szerző többszörözés vagy más módon való hasznosítás folytán elérhetett volna (Főv. B. 25. P. 27 859/1969., 25. Pf. 24 035/1971. stb.). Az ítélkezésben eddig nem vagyoni kár megítélésére nem került sor; csupán arra vannak példák, hogy a bíróság a nem vagyoni kár megtérítésére irányuló keresetet nem találta alaposnak. Más szempontból már ismertettük a LB Pf. IV. 20 560/1983. sz. határozatával adott iránymutatást (közzétéve: BH 1984/6. 22., PJD X. 40. sz. alatt), amely kifejtette, hogy „a mű megrongálódása a vagyoni károsodáson kívül a művész személyiségi jogát is sérti, nem vagyoni kárpótlásra azonban csak akkor kerülhet sor, ha ez a károsultnak a társadalmi életben való részvételét tartósan, súlyosan nehezíti”. Ehhez csupán annyit kell hozzáfűznünk, hogy a Ptk. 354. §-ára való közvetlen hivatkozás helyett a szerzőt ért nem vagyoni kár elbírálásánál arra kell figyelemmel lenni, hogy a károkozó magatartás a szerző személyhez fűződő jogokat tartósan vagy súlyosan sérti-e. Egy másik - a III. fejezetben már szintén ismertetett - ügyben a Legfelsőbb Bíróság (Pf. IV. 20 195/1988.) a szerző személyhez fűződő jogának sérelmét megállapította ugyan azért, mert a jelentős művészi értéket képviselő film egy kis részletét reklámcélú videoklip készítéséhez használták fel, ámde a személyhez fűződő jog sérelme ezúttal sem volt oly súlyos és tartós, hogy nem vagyoni kár megtérítésére alapot adott volna. b) A mű bármiféle jogosulatlan felhasználása esetén az Szjt. 53. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerzőt ugyanolyan díjazásban kell részesíteni, mint Nem vagyoni kár A szerző díjazása 135
