Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - VI. fejezet. A szerzői jog megsértésének következményei
A vagyoni jogok sérelme Kártérítés Vagyoni kár (2) Ha a jogsértés a felhasználónak felróható, a szerzőt megillető díjon és kártérítésen felül a szerzői díjnak megfelelő összeget bírságként is meg kell ítélni. Ezt az összeget a bíróság csak méltánylást érdemlő körülmények alapján mérsékelheti. Szjt. V. 37. § (1) A bíróság által megítélt bírságot - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a Művelődési Minisztériumhoz kell befizetni. A bírságokból befolyt összeget a kultűra támogatására és a szerzők jóléti céljaira kell fordítani. (2) Szoftver jogosulatlan felhasználása esetén a bíróság által megítélt bírságot a Központi Statisztikai Hivatalhoz kell befizetni. A bírságokból befolyt összeget szoftver-fejlesztési célokra kell fordítani. Az Szjt. 52. §-ának (2) bekezdése, valamint az 53. §-a a vagyoni szankciók alkalmazását háromféle módon meghatározott magatartáshoz fűzi:- az egyik meghatározás tágabb értelmű, magában foglalja a szerzői jogok bármiféle megsértését (egyaránt ideértve a személyhez fűződő és a vagyoni jogokat); emiatt a jogosult részére a polgári jog szabályai szerint jár kártérítés,- a másik meghatározás szűkebb értelmű: csupán a mű jogosulatlan felhasználására, tehát értelemszerűen a vagyoni jogok megsértésére terjed ki; ebben az esetben a szerzőt ugyanaz a díj illeti meg, mint ami a jogszerű felhasználás esetén járna;- a harmadik meghatározás szintén a jogtalan felhasználást foglalja magában, azonban azzal a többlettel, hogy a felróható magatartás szankcionálható; az ilyen magatartásra a törvény bírság kiszabását rendeli el. a) Az Szjt. 52. §-ának (2) bekezdésén alapuló kártérítési felelősséget a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint kell elbírálni; feltétele tehát a felróhatóság, amely alól azonban ezúttal is a kötelezettnek kell magát kimentenie annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. Teljes mértékben érvényesítheti a jogosult a szerzői jog megsértéséből eredő vagyoni kárát, függetlenül attól, hogy a sérelem személyhez fűződő vagy vagyoni jogaiban érte-e. (Egyébként nem ritka eset, hogy ugyanaz a magatartás egyszerre sérti mind a két fajta szerzői jogot.) A vagyoni káron felül azonban (a Ptk. 354. §-ával összhangban) követelhető a nem vagyoni kár megtérítése is. Ennek feltételeit az Szjt. 52. §-a (2) bekezdésének második mondata - a szerzői jogok természetéhez igazodva akként határozza meg, hogy a kártérítésre alap az is, ha a szerző személyhez fűződő jogait tartósan vagy súlyosan megsértik. Az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai szerint a szerzők vagyoni kára rendszerint egybeesik azzal a díjjal, amihez a felhasználás engedélyezése folytán jutottak volna. Maguk a szerzők sem szoktak kereseti kérelmükben ezen túllépni, így ritka az olyan ítélet, amely a szerzőnek egyébként is járó díjazás mértékét meghaladó kártérítésről döntött és ezek is olyan perekben születtek, amelyek a műpéldány elveszése vagy megsemmisülése miatt indultak. Eredménytelenül követelt pl. a jogszerű díjazáson felül kártérítést a felperes a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20 463/1986/2. sz. másodfokú ítéletével befejezett perben. Az irányadó tényállás szerint a felek - mint szerzőtársak - közösen készítettek riportokat és ezeket a felperes az alperes 134
