Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - VI. fejezet. A szerzői jog megsértésének következményei
Határidő Bizonyítás dése azt határozza meg, hogy a szerző halála után a szerzői személyiségi jogokat ki gyakorolja, a jogok védelmében ki (mely szerv) léphet fel. Ez a jogosultság azonban a Ptk. 87. §-ának az (1) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 7. §-ára tekintettel a bírósági jogérvényesítésre is kiterjed. így az elhalt szerző személyhez fűződő jogainak a védelmében részben az Szjt. 12. §-ának a (2) és (3) bekezdése szerint joggyakorlásra hivatott személyek és szervek léphetnek fel, részben - ezek mellett - a Ptk. 85. §-ának a (3) bekezdésében meghatározott személyek és szervek fordulhatnak bírósághoz. Tehát az elhalt hozzátartozója, akit az elhalt végrendeleti juttatásban részesített, illetve a közérdek védelmében az ügyész. Hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér, továbbá az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa (Ptk. 685. § b) pont). Végrendeleti juttatott, aki végrendelet alapján örökös vagy hagyományos, továbbá, aki öröklési szerződés alapján örököl (vö. Ptk. 636. §, 641. §, 655. §). Az ügyész fellépésére jogosító közérdeket részben tárgyi, részben személyi alapon lehet megállapítani. Közérdekű a fellépés, ha az ország kultűrájától elválaszthatatlan elhalt tudós, író vagy művész emlékét sértik. De a szerző személyétől függetlenül is közérdekű lehet a védelem, ha a sérelem tárgyánál fogva kíván közérdekből védelmet, ha pl. a sértő magatartásnak faji, vallási indítékai vannak. Személyiségvédelmi intézkedést azzal szemben lehet alkalmazni, akinek a magatartása okozta a jogsérelmet vagy aki magatartásával ebben közrehatott. Nem zárja ki az intézkedést, ha esetleg a sérelmet szenvedett szerző is közrejátszott a sérelem bekövetkezésében. Az ilyen közrehatást legfeljebb a szükséges jogvédelmi intézkedés módjának és eszközének a meghatározásánál lehet értékelni. A helyreállító jellegű személyiségvédelmi intézkedések követelésének nincs határideje, a jogérvényesítési igény nem évülhet el. Annak a megállapítására pl., hogy valamely mű szerzője nem azonos azzal, akinek a nevét a művön feltüntették, mindaddig szükség lehet, amíg a mű létezik, a szerzőséget nem lehet „elbirtokolni”. A késedelmes jogérvényesítésének legfeljebb a bizonyítási lehetőségek megnehezülésében lehet szerepe, amit az indokolatlanul, felróható módon késlekedő terhére kell értékelni. A késedelem nem tekinthető joglemondásnak, mert személyhez fűződő jogról érvényesen nem lehet lemondani [vö. Szjt. 12. § (1) bek.]. A személyhez fűződő jog megsértésével kapcsolatos vagyoni igényre azonban érvényesíteni kell az elévülés szabályait. Egyes személyiségvédelmi szankciók alkalmazása - a jog fennállása ellenére - az idő múlása folytán indokolatlanná válhat. A jogérvényesítés fontos feltétele a perbeli bizonyítás. Általános szabály szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy ezeket a bíróság valónak fogadja el [vö. Pp. 164. § (1) bek.]. Ezért a személyiségvédelmi intézkedések alkalmazását kérő fél köteles bizonyítani azokat a tényeket, amelyek ezt megalapozzák: a jogsértést, a bekövetkezett sérelmet, az okozati összefüggést. A szerzőség bizonyítása ese-128
