Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - V. fejezet. A felhasználási szerződések általános szabályai
sorban a felhasználási szerződések általános szabályai, mögöttesen a Ptk. valamennyi szerződésre vonatkozó általános előírásai az irányadóak. Az Szjt. 56. § (1) bek. szerint a törvény hatályba lépése előtt kötött szerződéseket - a leggyakrabban a zeneműkiadás körében élnek még ilyenek - a korábbi jogszabályok és szerződéses kikötések alapján kell teljesíteni, értelmezni (jogátszállás, díjazás, szerződésszegés kérdései). Az Szjt. a 12. § (1) bekezdéséből, valamint a 13. §-ából következően a szerző a személyhez fűződő jogait másra nem ruházhatja át és róluk nem mondhat le; a vagyoni jogok körében a szerző csak a felhasználásra vonatkozó „hozzájárulási” jogot gyakorol; a hozzájárulás joga jogutódot csak a szerző halála után illethet meg. Ez az értelmezés logikusan következik abból a tényből is, hogy a deklaráltan elidegeníthetetlen személyhez fűződő jogok - például nyilvánosságra hozatal és változtatás joga - a gyakorlásuk során szorosan összefonódnak. Ez az Szjt. 10. §-ából is következik, amely szerint a szerző személyhez fűződő jogát is sérti műve minden jogosulatlan felhasználása. A szerzői „anyagjog” szerzőnél maradása a magyar jogban is fölveti a jogsértés esetén való fellépés, az aktív legitimáció gyakorlatilag oly fontos kérdését. Minthogy a kizárólagos felhasználás jogalanya a magyar jogban is a felhasználás tekintetében mindenkivel szemben ilyen jogi helyzetben van, logikus, hogy a jogait sértő (pl. a művet azonos módon felhasználó) harmadik személyekkel szemben maga is, saját jogán, bírói úton közvetlenül felléphet. 2. A felhasználási szerződés alanyai Szjt. 25. § A szerző vagy jogutódja a mű felhasználására vonatkozó szerződést jogszabály által meghatározott esetekben csak az erre hivatott szervezettel, illetve szervezet útján kötheti meg. A szerződés felhasználást engedélyező oldalán általában a szerző vagy általános jogutódai: örököse (örökösei) állnak. Kivételesen ilyen, mintegy eredeti jogosulti - valójában törvényes képviselői - helyzetben lehetnek akár a jogi személyek is:- név nélkül vagy álnéven nyilvánosságra hozott mű esetében az első nyilvánosságra hozó [Szjt. 6. § (1) bek.],- ismeretlen szerzőtől eredő népművészeti művekre a Szerzői Jogvédő Hivatal [Szjt. 6. § (2) bek., Szjt. V. 4. § (2) bek.],- tudományos intézetek és állami szervek összeállításában megjelenő gyűjteményes művekre nézve az illető intézet vagy szerv [Szjt. 35. § (1) bek.],- elkészült film tekintetében a filmgyár [Szjt. 41. § (3) bek.]. Megjegyzendő, hogy a népművészeti művekről szóló fenti szabály a gyakorlatban nem hatályosul és ugyancsak nem került alkalmazásra eddig az Szjt. 24. §-a, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos esetekben a szerzői (jogutódi) hozzájárulást a bíróság ítélete pótolja. A filmgyárnak szóló fenti felhatalmazás nem egy-Átmeneti rendelkezés A szerződés jogi természete A jogosító személy 109