Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - V. fejezet. A felhasználási szerződések általános szabályai
Alanyváltozás szerzői oldalon Kisjogos jogosítás A felhasználó, mint tovább jogosító szerűen a törvény alapján illeti meg a felhasználót, mert annak előfeltétele a szerzővel (jogutóddal) kötendő megfilmesítési szerződés. „A felek mindketten egységes mű, a forgatókönyv szolgáltatására együtt vállaltak kötelezettséget, és ennek az egységes műnek a szolgáltatása esetén illette meg őket a kikötött ellenérték. Tehát a szolgáltatás tárgya az adott esetben osztható, miért is a felek közötti jogviszonyra a Ptk. 334. §-a (2) bekezdésének a rendelkezése alkalmazandó, amely a kötelezettek egyetemlegességét mondja ki. Ebből az egyetemlegességi jogviszonyból következik, hogy a jogosult részéről az egyik kötelezetthez eljuttatott nyilatkozat a többi kötelezettel szemben is hatályos.” (LB Pf. IV. 20 853/1964.). Ha a megbízás jövőben alkotandó közös műre egyszerre több szerzőhöz szól, azok attól függően lesznek önálló vagy egyetemleges kötelezettek, hogy a tervezett közös mű részei egymástól elkülöníthetők és önállóan is felhasználhatók-e (bemutathatók-e, kiadhatók-e stb.) - például, ha különféle műfajokból álló zenés színpadi műről van szó. Ha a mű nem ilyen, tehát szerzői nem társszerzők [Szjt. 5. § (2) bek., Szjt. V. 3/A. §], hanem szerzőtársak [Szjt. 5. § (1) bek.], a szerzők a kötelezettség teljesítéséért egyetemlegesen felelősek. „A Fővárosi Bíróság által helyesen megállapított tényállás szerint a felperes és az alperesek édesapja: dr. P. I. volt debreceni tanszékvezető egyetemi tanár között 1968. május hó 25. napján kiadói szerződés jött létre. Az alperesek jogelődje vállalta a felperes kiadásában megjelenő magyar-finn kéziszótár főszerkesztői teendőinek elvégzését, a felperes pedig arra kötelezte magát, hogy az A/5 formátumban 70 nyomdai ívre tervezett mű szerzői honoráriumaként az alperesek jogelődjének nyomdai ívenként 1100 Ft, összesen tehát 77000 Ft-ot megfizet. E megállapodás alapján a felperes a szerző részére havi részletekben összesen 43 500 Ft előleget fizetett ki. A mű kézirata az alperesek jogelődjének 1972. évi április hó 11. napján bekövetkezett haláláig csak részben készült el. (...) A felperes és az alperesek jogelődje között kötött szerződés - minthogy csak személyesen teljesíthető szolgáltatásra irányult - a szerző halálával megszűnt [Ptk. 323. §-ának (1) bekezdése], A szerződés megszűnése folytán a teljesített szolgáltatások elszámolásának van helye. A felperes által már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást az alperesek jogelődje csak részben teljesítette, ezért az előleg arányos része visszajár [Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése]”. (LB Pf. 21 070/1976/6.) A jövőben alkotandó művekre kötött szerződés személyesen teljesítendő szolgáltatásra irányul, így a szerző halála esetén jogutódja a szerződésben nem léphet a helyébe. Törvényes képviselői helyzetben van a Szerzői Jogvédő Hivatal az Szjt. 36. és 40. §-ai szerinti jogosításnál is. Ilyenkor a törvény által vélelmezett vagy egyenként megkötött átalányszerződésekkel a Hivatal a nem színpadra szánt művek színpadon kívüli előadásait engedélyezi. A művek felhasználása gyakran egymásra épülő módokon és időbeli vagy területi lépcsőkben történik (könyvkiadás - zsebkönyvkiadás - színpadi adaptáció; zeneműkiadás - alkiadás - megfilmesítés stb.). Nyilvánvaló, hogy a felhasználási szerződések nem korlátozódnak fogalmilag a szerző-első felhasználó kapcsolatra. A kiadó-alkiadó, elsődleges felhasználás-másodlagos felhasználás viszonyokra ugyancsak kihat az a tény, hogy sajátos tárgyra, alkotásra vonatkozik a szerződés és így két felhasználó közötti viszonyban is érvényesülnek a felhasználási szerződések említett sajátosságai. Ilyenkor a szerzői engedélye-110
