Petrik Ferenc (szerk.): A szerzői jog - A gyakorló jogász kézikönyve 3. (Budapest, 1990)
Első rész. A szerzői jog általános szabályai - IV. fejezet. A szerzői jog korlátai
Új szerzői jogi kérdés akkor merül fel, amikor a nagyközösségi antennarendszer a sugárzott műsort egyidejűleg továbbítja. Felvetődik a kérdés, hogy a nagyközösségi antennarendszer működése ténylegesen átvitelnek, és miután a végső felhasználás általában családi körön belül történik, nyilvános átvitelnek tekinthető-e. A szerzői jog mindkét kérdésre egyértelműen igennel válaszol. Ugyanilyen álláspontot képviselt a Legfelsőbb Bíróság, amikor megállapította, hogy „téves az első fokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az alperes azért nem végez átvitelt, mert csak az adások vételének műszaki feltételeit teszi jobbá az előfizetők számára (nyilvánosságot el nem érő körben). A nagyközösségi antennarendszer egyik fő feladata ugyanis éppen abban áll, hogy a különböző jelforrásokból érkező jeleket „szükség esetén javítva, vételi sávját áthelyezve és ellenőrizve, megfelelő szinten továbbítja a szétosztó hálózat felé”. Utal a Legfelsőbb Bíróság a szakvéleménynek arra a megállapítására is, amely szerint „az egyedi központi és nagyközösségi antennarendszer között az átvitel tekintetében alapvető különbség nincs”. „Téves az első fokú bíróságnak a nyilvánosság kérdésében elfoglalt az a nézőpontja, mely a kérdés vizsgálatát abból kiindulva közelíti meg, hogy az egyes készülékek képernyőin megjelenő műsor nézőinek köre meghaladja-e a családiasság és a háziasság körét. A jogszabály alkalmazása szempontjából ugyanis az vizsgálandó, hogy maga az átvitel nyilvános-e. Ez pedig aggály nélkül megállapítható, hiszen a nagyközösségi rendszerhez való csatlakozás - a rendszer hatókörén belül a szükséges műszaki feltételek megléte esetén - elvileg mindenki számára rendelkezésre áll ... A kifejtettekből tehát kitűnik, hogy az alperes olyan »az eredetihez képest« más szervezet, amely a nagyközösségi antennarendszer működtetésével a televízió által sugárzott művek egyidejű, nyilvános átvitelét végzi.” A jogszabály és a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása értelmében abban az esetben, ha a sugárzó szerv és az előfizető által használt rádió, illetőleg televízió berendezés közé az átvitel lebonyolítása során harmadik személy - nagyközösségi antennarendszer - iktatódik, azt olyan új felhasználásnak kell tekinteni, amely jogdíjköteles. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben nincs gyakorlati lehetőség arra, hogy minden egyes szerzővel felhasználási szerződés megkötésére kerüljön sor, a szerző hozzájárulását jogszabályi rendelkezés pótolja, de ezt a hozzájárulást csak abban az esetben lehet megadottnak tekinteni, ha az átvitelt végző szervezet a Szerzői Jogvédő Hivatalnak a művelődési miniszter jóváhagyásával megállapított dijat befizette, és az elszámolások esedékességének idejében azzal megállapodott. E rendelkezés alapját a Berni Uniós Egyezmény 11 bis cikk (1) bekezdés 2. pontja képezi, melynek értelmében „sugárzott mű minden fajta, akár vezeték útján történő, akár vezeték nélküli nyilvános átvitelére, ha ezt az átvitelt az eredetihez képest más szervezet végzi”, kiteljed a szerző kizárólagos joga. A Művelődési Minisztérium által jóváhagyott jogdíj [129/1984. (Műv. K. 22.) MM ut.] háztartásonként havonta 20 Ft. Az így befolyt összeg 50%-a a szerzőket illeti meg, 30%-a az előadóművészeket, 20%-a pedig a rádiót és 105
