Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
V. Szabadalmi osztályozás
Az NSzO teljes /finomított/ jelzete alatt a szekció, az osztály, az alosztály, a főcsoport és alcsoport jelzetet együtt értjük /pl. A 01 b 1/02/. Az osztályozás célját akkor érheti el, ha azt gondos körültekintő mérlegelés előzi meg. Már említettük, hogy ha a találmány részére az NSzO-ban több megfelelőnek Ítélhető hely van, célszerű mindegyikbe beosztályozni, mert a későbbiekben a kutatók igy fogják a legbiztosabban megtalálni valamelyik helyen. A több megfelelőnek tartott jelzet közül azt kell első helyre tenni, ahol a beosztályozó nézete szerint a legvalószinübb, hogy keresni fogják. A többes osztályozás akkor indokolt különösen, ha a találmánynak nincs olyan döntő jellemzője, ami a besorolást vitathatatlanul éldönthetné. így a csupán egy helyre történő beosztályozást a beosztályozó csak szubjektív véleménye alapján végezhetné el, ami az újbóli .megtalálást meglehetősen bizonytalanná tenné, minthogy azonos értékű műszaki jellemzők közül mindenki egy másikat tartana a legfontosabbnak. A beosztályozást megelőzően meg kell határozni a találmány lényegét, meg Kell határozni a találmányt tartalmazó eljárást vagy terméket, meg kell határozni a találmány célját, valamint azt, hogy az a technika mely területén hasznosítható, továbbá hogy a technika mely területét fejleszti a találmány ás hogy mi ennek a fejlesztésnek a lényege. Meg kell vizsgálni, hogy van-e a találmánynak valamilyen sajátos felhasználási területe, vagy általánosabban alkalmazható-e. Úttörő találmányok ma már ritkán fordulnak elő, az ismeretanyagtól ritkán térnek el annyira, hogy abszolút újnak lehessen azokat ítélni. A találmányok az esetek túlnyomó többségében valami meglévőt módosítanak, javítanak, berendezést, készüléket, eszKözt lehet részeinek elrendezése vagy szerkezete szempontjából módosítani, de lehet működési módja vagy felhasználási területe, vagy valami hasznos többlet hozzáadása által is. Ezeknek a változtatásoknak, módosításoknak, hasznos többleteknek azonban - természetesen -teljesen újnak kell lenniök. Vannak un. "többlépcsős eljárások", ezek általában egy helyre nem osztályozhatók be,a megoldás az, hogy minden lépésnek külön-külön kell a megfelelő helyet megkeresni. Az esetben, ha a komöináció egyes részei,elemei önmagukban ismertek és az osztályozási rendszerben mindegyiknek külön helye van, de az újdonságot az ismert alkotók eddig ismeretlen, még a szakértő számára is "meglepő" uj hatása jelenti, a találmányt kizárólag az uj sajátosság szerint kell osztályozni. Rendkívül fontos a "találmány súlypontjának" meghatározása a helyes beosztályozás érdekében, mert csak ez tudja biztosítani a későbbiekben a gyors, pontos és főleg megbízható újbóli megtalálást. A találmány súlypontját elsősorban a feltalálónak kell a leírásban meghatároznia. Ez képezi a helyes osztályozás alapját. Az NSzO-пак - volt már róla szó - vannak általános osztályai, amelyek a találmány lényeges természetére vagy funkciójára vonatkoznak és vannak különös vagy alkalmazási osztályai, ezek a felhasználási területtel kapcsolatosak. Hangsúlyozni kell, hogy a beosztályozásnál az általános osztályt előnyben kell részesíteni, kivéve, ha a találmánynak olyan különös, kizárólagos felhasználási területe van, a— melynek részére az NSzO-ban külön beosztályozási lehetőséget, külön osztályt biztosítottak. Ez esetben a különös /alkalmazási/ osztály jelzete az elsődleges, de célszerű a leíráson az általános osztály jelzetét is feltüntetni. 77