Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
V. Szabadalmi osztályozás
tisztaság vizsgálói, a feltalálók stb. A szabadalmi leirás a későbbiekben úgy található meg leggyors'- ?ban és legbiztosaboan, ha oda sorolják be, oda osztályozzák, ahol a legvalószinübb, hogy keresni fogják. A találmányok nagy része eljárásra vagy termékre vonatkozik, de a beosztályozásnál sok eljárást a termékekhez kell besorolni ás forditva. Az osztályozási rendszerben valamely adott találmány besorolására több helyet lehet találni, ami megfelelőnek látszik. Célszerű ezek mindegyikének jelzetét feltüntetni a leiráson, mert a több helyre való beosztályozás valószínűbbé teszi, hogy azt később újra megtalálhassák, ami az osztályozásnak tulajdonképpeni lényege, főcélja. AzNSzO-пак; általános és különös, azaz alkalmazási osztályai vannak. A leirásban a feltaláló megmondja, hogy a találmánya megalkotásával mi volt a célja, azt milyen okból, milyen rendeltetéssel hozta létre, azt mire lehet felhasználni, milyen szükséglet kielégítésére alkalmas. Ezek szerint a találmány vagy széles körű, általános felhasználásra, vagy valami különleges célra vagy felhasznalasi-területre alkalmas. Általános az az osztály, amely a terméknek vagy eljárásnak kizárólagosan tényleges természetét vagy funkcióját fejezi ki. A különös, más néven alkalmazási osztály viszont a felhasználási területet adja meg. Az NSzO általános szabálya, hogy az általános osztályt minden körülmények között előnyben kell részesíteni - a beosztályozásnál,besorolásnál - a különös osztállyal szemben. Azt is mondhatjuk, hogy a szélesebb műszaki területet előnyben kell részesíteni a szükebb területtel szemoen. Az OTH /és sok más ország szabadalmi hivatala/ bevált gyakorlata szerint célszerű a találmányt minden megfelelő helyre besorolni a biztos megtalálhatóság érdekében. Persze ennek a "többes osztályozásának csak akkor van igazán értelme, ha a szabadalmi tárak minden jelzetnek megfelelő helyre lerakják a leirás egy példányát. Az alosztályok tárgykörének megismeréséhez a kutató háromféle segítséget kap, éspedig: 1. az osztály cime már bizonyos orientációt ad a tartalmat illetően; 2. az alosztály ciraek után rendszerint zárójeles utalások találhatók, ezek korlátozások, amelyek megmondják, hogy az alosztály fogalomköréből kizárt, vagy esetleg csupán rokon fogalmak hol találhatók az Oaztálymutatóban; 3* végül az alosztály cimek után gyakran található az alosztály témájára vonatkozó "Tárgyköri megjegyzés"; ez azt mondja el, hogy bizonyos fogalmakat hogyan kell érteni, egyes fogalomkörök mit foglalnak magukba. Az alcsoportok szövege kezdődhet nagy és kis betűvel. A nagybetűs kezdés teljesen önálló, önmagában értelemmel biró szöveget jelez, mig a kisbetűs kezdés ezzel szemben azt jelenti, hogy az utána lévő szövegnek csak akkor van értelme, ha az előtte elhelyezkedő legközeleobi nagybetűs sorral összeolvassák. A kevesebb pontot tartalmazó alcsoportot az N3z0 "Magasabbrendü csoportnak" nevezi, pl. 76 A 01 b 1/00 Kézi eszközök 1/02 .Ásók; Lapátok 1/04 . . fogazással 1/06 . Kapák; Kézi kultivátorok
