Vida Sándor (szerk.): Szabadalmi tájékoztatás - OMKDK Módszertani kiadványok 38. (Budapest, 1973)
VIII. Szabadalmi tájékoztatás gépesítése
tethetüak hierarchikus és párositott kapcsolatot, ami egyúttal meghatározza a tezaurusz felépítését. A szabadalmi dokumentáció feldolgozásában, illetve annak gépesítésében mindkét módszer szerint felépített tezaurusz használatos. A párositott kapcsolaton alapuló felépítés tulajdonképpen az uni term rendszeren alapul, amelyről már emlitést tettünk, azzal azonban nem mindig azonos, mert az unitermet nem jelentő deszkriptorok párosi tott kapcsolatából is felépíthető. Ezen a területen - különösen*a deezkriptor Uniterm fogalmak egymásközti kapcsolatában - a szakemberek álláspontja nem egységes. A párositott kapcsolaton felépített rendszer lényege, hogy különböző alapfogalmakat képviselő deszkriptorok - általában unitermek - párosításával újabb fogalmakat nyerhetünk. A párositott kapcsolat fajtája sokféle lehet. Lehet olyan például, amikor a rész az egésszel párosul és a részt jelentő "orsó" szó és az egészet jelentő "esztergapad" szó párositott kapcsolatával az "esztergapadorsó" fogalom nyerhető. Ehhez hasonlóan előfordul, amikor valamely tárgy és segédberendezés párositott kapcsolata ad uj fogalmat. Erre példa a "fényképezőgépállvány" fogalom, amikor a tárgyat a "fényképezőgép" és a segédberendezést az "állvány" szó jelenti. A deszkriptorok hierarchikus kapcsolatán épül fel a hierarchikus jellegű tezaurusz. A szélesebb fogalmat jelentő fölérendelt deszkriptor jelöli azt a tezauruszt, amely magában foglalja a fölérendelt deszkriptorhoz tartozó műszaki terület valamennyi deszkriptorát. Például a villamos szigetelőkre vonatkozó tezaurusz tartalmaz minden lehetséges villamos szigetelő fajtát jelölő alárendelt deszkriptort. Az előbbiek ismeretében már csak egyetlen igen fontos mozzanat választ el a gépi feldolgozástól: ez az un. kódolás. A szabadalmi leirásállomány feldolgozása, indexelése a szakterületre vonatkozó deszkriptorgyüjtemény, szakági tezaurusz alapján megtörtént. Az ezt követő feladat, hogy az emberi nyelven rendelkezésre álló anyagot gépi nyelvre lefordítsák, illetve visszakeresésnél azt emberi nyelvre fordítsák vissza. A gépek, illetve azok adattárolói nem képesek az emberi nyelven rendelkezésre álló anyagot közvetlenül feldolgozni, ezért a kódolás elkerülhetetlen. A kódolás tulajdonképpen nem más, mint logikai kapcsolat teremtése fogalom és jel között, a jel lehet valamilyen szám vagy betű, vagy betű és szám kombinációja stb. A deszkriptorok jelekkel való kifejezését kódolásnak, a jelekből álló rendszert pedig, amelyben minden jelnek előre meghatározott és logikus jelentése van, kódrendszernek nevezik. A gépi feldolgozás megköveteli, hogy a különböző műszaki szakterületeket felölelő deszkriptorgyüjteményeket a kódrendszer szerint meghatározott jelekkel lássák el. Gondosan kell ügyelni arra, hogy más-más jellel jelöljenek minden deszkriptort. Ily módon készül a jelekkel kiegészített tezaurusz, másszóval kulcslista, amely a gépesített feldolgozás alapját képezi. A tezaurusz minősége és teljessége döntően befolyásolja a gépi feldolgozás eredményét. Rosszul megalkotott kulcslista használata a legjobb gépek alkalmazása esetén sem hozhat kielégítő eredményt. A kulcslista megalkotása, valamint a szabadalmi leÍrásállomány egységenkénti feldolgozása szakember feladata, ezért ma még teljes mértékben nem küszöbölhető ki a szubjektív elbírálás, a téves indexelés vagy a hiányos kulcslista használata. Ezek azok a súlyos problémák, amelyek miatt a világ legjobban felszerelt szabadalmi hivatalai, illetve ujdonságvizsgáló intézményei sem tud-И.ГЛ» 117
