Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
58 jegytörvényünk rendszerének, amely az elővizsgálatot nem ismeri és a subjectiv jogot sértő védjegyek elleni ollalomkeresést hivatalból nem nyújtja, hanem az érdekelt felek fellépésére hárítja át. Ebből azonban csupán az következik, hogy amennyiben a lajstromozásnál nem tűnik ki, hogy idegen termelő neve, cége, címere a lajstromozási kérelem tárgya, a lajstromozó hatóság hivatalból nem kutatja, hogy a lajstromozás nem sért-e szubjektív jogokat. Mi történjék azonban akkor, ha a lajstromozó hatóság akár a lajstromozási kérvényből, akár egyéb forrásból tudomással bir a mások szubjektív jogáról és a jogosult hozzájárulása nem igazoltatik ? Nézetünk szerint a lajstromozás ily esetben megtagadandó. Szükséges ezen álláspont elfoglalása azért is, mert ezen álláspont esetén, ha per nefas lajstromozás mégis megtörténnék, úgy e lajstromozás dacára sincs érvényes védjegyjog ; míg az ellenkező esetben a lajstromozással érvényes védjegyjog szereztetett, amely a jogosult által csak megtámadható, de a megtámadásig, illetve a sikeres megtámadás folytán elrendelt törlésig a védjegyjog fennállónak tekintendő. Fontossággal bir ez az eltérés védjegybitorlás esetén. A második esetben ugyanis a törlésig tartó időtartamra az, aki a saját javára mások jogait sértő védjegyet lajstromoztatott, büntető oltalmat, kártérítést igényelhet, ami a jogsértő lajstromozásnak meg nem adható. Ezt elkerülni pedig csak azzal tudjuk, hogy a mások jogaiba ütköző lajstromozással szerzett védjegyjogot eredetileg érvénytelennek tekintjük. Konstrukcionálisan a törvény elrendezhette volna a kérdést akként is, hogy a lajstromozó veszélyére engedje meg a védjegylajstromozást, de megtámadás esetén a törlést visszamenő hatállyal ruházza fel. A törvény azonban a kérdést egyáltalán nem rendezi s így a törlés visszamenő hatályát elrendelő törvényi rendelkezés hiányában e fenti álláspontra kellett helyezkedni.* Ezt az álláspontot azonban összhangba kell hozni a törvény 5. §'ával, amely a saját név vagy cég használatát a mások védjegyeivel szemben is biztosítja, vagyis abból indul ki, mintha egy érvényes védjegy kollidálhatna egy másik vállalkozó nevével vagy cégével. A törvény e fogalmazásából („betűket vagy szókat is tartalmazó védjegyek“), valamint azon körülményből, hogy a szakasz az első védjegytörvényben foglal helyet, amely a tiszta szóvédjegy érvényességét nem ismerte,* nyilvánvaló, hogy a törvény e rendelkezésével implicite sem akarta kijelenteni a mások cég-Ld. a (őrlésről szóló hatodik fejezetet.