Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
57 évi tilalmi időnek a volt védjegybirtokos személyével való őszszefüggésére ld. harmadik fejezet III. szakasznak 2. pontját. 2. Vizsgálat tárgyává teendő, hogy mások személyiségi jogaiban (név, arckép, cég, címer) ütköző védjegy lajstromozható-e. E kérdéstől független, illetve önállóan elbírálandó az ilyen személyiségi jogok jogosulatlan használatának büntetőjogi szabályozása. A büntetőjogi vonatkozások tárgyalását a maga helyére utalva (Id. VI. fejezet 1. szakasz 22. pontját) itt csupán a ajstromozhatósággal foglalkozunk. Ami a törvénynek elvi álláspontját illeti, utalnunk kell arra, hogy törvényünk a védjegyvalódiság álláspontján áll. A védjegy, mint láttuk, nem tartalmazhat megtévesztésre alkalmas valótlan adatokat; ugyancsak következtethetés vonható a törvény álláspontjára a törvény 4. és 10. §-aiból is. A tv. 4. §-a a király, vagy a királyi család valamely tagja arcképének védjegyül való lajstromozását nem zárja ki, csupán a közigazgatási jog által a használatra való feljogosításhoz szükséges engedély megszerzését, illetve a megszerzés igazolását köti a lajstromozás feltételéül. Ez a rendelkezés tehát a közigazgatási hatóságok diseretionarius hatáskörben mozgó rendelkezési jogának és közvetve a közhatóság válogatásában rejlő garanciának a hatályosságát kívánja érvényre juttatni, nem pedig a subjectiv jogot védeni. A törvény 10. §-a ugyan szintén nem zárja el a lehetőséget, hogy valaki más termelő (iparos, vagy kereskedő) nevének, cégének, címerének, vagy üzleti megnevezésének felhasználásával jelölje meg a maga árúit és a használat jogosságát ugyancsak az érdekelt beleegyezéséhez köti. Az itt kívánt beleegyezés azonban már kifejezetten az érdekelt személyiségi jogainak védelmét célozza. Reá kell mutatnunk azonban arra is, hogy a törvény 10. §-a nem a védjegy lajstromozhatóságáról, hanem az „árúk megjelöléséről“ beszél. Minthogy a védjegy használata — a kivételektől eltekintve — nem kötelező, a lajstromozás nem esik szükségszerűen egybe az árúk megjelölésére való felhasználással. Mégis a szakasz rendelkezését kiterjesztendőnek véljük a lajstromozásra is. A lajstromozás értelmét a valóságos használattól nyeri ; a defenzív védjegytől eltekintve a lajstromozott védjegy hivatását az árúmegjelölésre való felhasználással tölti be és csupán a lajstromban élő nudum ius jelentőséggel nem bir, a lajstromozás tehát, mint a tényleges felhasználás előkészítő lépése szerepel. Ellentmondás volna az előkészítőlépés megengedettségét vitatni, amikor a felhasználás tilos. Viszont a lajstromozás kérdésében szerep jut a mi véd
