Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
54 nem is akar akadályt állítani, hogy a vállalat monopoljog biztosítása nélkül a jelzést, ha akarja, használhatja. Erkölcstelen, vagy közrendbe ütköző jelzéssel, szavakkal szemben a jogrend nem csupán a monopol használat megtagadására, de egyúttal a használat megtagadására helyezkedik. A védjegytörvény a jogrendnek a védjegyjog keretein belül ezt a második követelményét nem szabályozza, de ezt a használatot generálisan eltiltó szabályt mégis élő jogként kell felfogni, annál inkább, mert a törvény ugyanezen pontjában szabályozott megtévesztő jelzésekre a lajstromozást megtagadó védjegytörvényi rendelkezés mellett most ott van a fentebb említett második követelményt érvényre juttattó versenytörvény, amely a megtévesztő jelzés használatát omni modo tilalmazza. 4. Reá térve a védjegytörvénynek a megtévesztő jelzésekre vonatkozó rendelkezéseire, reá kell mutatni arra, hogy a törvény szóhangzata szerint két egymástól elkülönült, bár összefüggő előfeltételt kíván meg a lajstromozás kizárásához. A jelzés legyen 1.) a tényleges üzleti viszonyoknak vagy a valóságnak meg nem felelő (már ez is mint fentebb említettük, pongyolaszövegezés, mert a „valóságához a tényleges üzleti viszonyok is hozzátartoznak; a tényleges üzleti viszonyok külön kiemelése nem a valósággal való különállást, hanem csak az üzleti viszonyok fontosságának hangsúlyozását akarja jelenteni) és 2 ) a fogyasztó közönség tévedésbe ejtésére alkalmas. A helyes törvény értelmezés a feltétel kettősségét nem fogja így elkülöníthetni. A valóságnak meg nem felelő jelzés mindenképen lajstromozhatatlan és szükségszerűen a tévedésbeejtésre alkalmas. Arról még inkább lehetne szó, hogy a jelzés akkor is alkalmas lehet a tévedésbe ejtésre, ha a valósággal nem is kerül összeütközésbe. A versenytörvény 2 §-a külön is rendelkezik arról, hogy való adat híresztelése is alkalmas lehet a megtévesztésre ; helytelen volna tehát az olyan álláspont, amely megállapítaná ugyan, hogy a jelzés alkalmas lehet a tévedésbeejtésre, de a lajstromozás még se tagadandó meg, mert a jelzésről nem lehet kimutatni, hogy a valóságnak meg nem felelt volna. Rendszerint azonban a jelzések megtévesztésre való alkalmassága éppen annak következtében áll elő, hogy a jelzés a valóságnak meg nem felel. Viszont lehetséges, hogy a valóságnak meg nem felelő jelzés nem bír megtévesztő erővel, akár a valóságtól való eltérés jelentéktelensége, közömbössége okából, vagy egyéb okokból. A törvény rendelkezésében a hangsúly nyilván nem a jelzésnek a valósággal való mara
