Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
55 dék nélküli egyezésének puritánságán van, hanem azon aver senyszemponton, hogy a jelzés ne legyen a közönségre megtévesztő hatású. A német védjegytörvény 4. §. 3. pontja ugyancsak a kettős előfeltétel együttes fennforgásának kívánalmára látszik utalni. Hagens kommentárja* utal is arra (101 1.) — hogy a jelzésnek a valósággal való meg nem egyezése egymagában nem ok a lajstromozás kizárására, hanem ezenfelül külön is szükséges a jelzés megtévesztő ereje. A kisebb eltérések szabályszerűtlensége egyéb jogterületen is tolerálva van. A magánjogi törvénykönyv 1391 és 1585 §-ai jelentéktelen hiányok esetére, amelyek a dolog értékét és használhatóságát nem befolyásolják, az elállási igényt nem adja meg. Abban nincs tehát bizonyos lazaság, hogy a védjegytörvény a jelzésnek a valóságtól való konstatált eltérése ellenére sem zárja ki még a lajstromozást. Nem tesz említést Hagens könyve az általunk említett azon másik eshetőségről, amikor a jelzés megtévesztően hathat, noha a valóságnak megfelel. A német törvé: nyel kapcsolatban meg kell említeni, hogy ez a törvény szigorúbb előfeltételt szab a jelzésnek a valóságtól való eltérésére, mint kizárási okra. A német törvény a tényleges üzleti viszonyokat és a valóságot egybeolvasztja — és ezáltal szövegezése szabatosabb — másrészt azon jelzéseket zárja ki a lajstromozásból, amelyek olyan adatokat tartalmaznak „die ersichtlich den tatsächlichen Verhältnissen nicht entsprechen“. A szembetűnő (szóról-szóra „látható“) valótlanság kifejezéssel szigorítja meg tehát rendelkezését a német törvény, ami a jelentőségnélküli eltérések gátló erejét szünteti meg. A német jogban tehát egyenesen a törvényen sarkall az az álláspont, amelyet mi fentebb csak megszorító értelmezés segítségével tudtunk a magyar jog álláspontjaként felfogni. 5. A lajstromozást kérő fél jóhiszeműsége a lajstromozás megengedhetősége szempontjából lényegtelen. Az irodalom is egységesen ezen az állásponton van. Eltekintve azoktól a technikai nehézségektől, hogy a kérelmező fél jóhiszeműsége olyan benső kérdés, melyről nehéz a praetornak Ítélni, pláne a lajstromozó hatóságnak, amely előtt csak a kérelmező egyoldalú előterjesztése fekszik, a törvény intenciójából is a jóhiszeműség figyelmen kívül hagyása következik. A közönség védelmét célozza a törvényes rendelkezés és ez a védelem a Hasonló nézeten Allfeld 489 1.
