Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
52 rendeltetésével szemben. Más esetekben azonban a minisztérium a fogyasztó körre utaló szavak védjegyképességét megtagadta. „Bányászvászon“ (Szász 351. eset), „Földmívelők gyújtója“ (Szász 358.) konyha gyújtó, Polildinika (kötszerekre) rendeltetés jelzőnek minősíttetett. A minisztérium döntései sem nem átgondoltak, sem nem adnak indokaikról őszintén számot. A Bányászvászon lajstromozását megtagadó határozat (K.M. 1140/910) arra utal, hogy a kitételt az érdekelt körök is abban az értelemben fogják fölfogni, hogy az ezen szavakkal jelzett vászon a bányászok speciális követelményeinek megfelelő különleges árú, amely az árút a bányászok használatára kiváltképpen alkalmassá (eszi. Ez az indokolásbeli gondolat valójában elvezethet a lajstromozás megtagadásához, de a sérelmezett védjegy esetleges megtévesztő hatása alapján — amely megtévesztés csak esetleges, mert könnyű szerrel lehetséges, hogy az árú a bányászok számára tényleg kitűnően alkalmas. A védjegy deceptiv jellege azonban azon az alapon is megállapítható volna, hogy az árúnak nincs semmi speciális vonatkozása a megjelölt vevőkörrel, noha a szó ily speciális kapcsolat hitének keltésére alkalmas. A „Konyhagyujtó“ esetében amelynek lajstromozása ugyancsak a rendeltetés jelző minőség okából utasíttatott el, az indokolás a megjelölés szabad jelzés voltára utal, ami megint önállóan és a rendeltetés jelzőtől függetlenül vizsgálandó külön kérdés. A minisztérium okfejtése alapján a fogyasztó közönségre utaló jelzések lajstromozása szinte kivétel nélkül volnának elutasítandó, mert a legtöbb esetben az egyes fogyasztóköröknek speciális kívánalmai lehetnek az egyes árúfajokra vonatkozóan. A Poliklinikai döntés (244/1911, Szász 371. eset) tényleg csak azzal indokolja a lajstromozás megtagadását, hogy a kötszereket a gyógyhelyeken, általában a kórházakban szokták felhasználni. Ezzel az indokolással a csokoládéra bejegyeztetett Baby védjegy sem lett volna lajstromozható, mert köztudomású, hogy a gyermekek a cukorféléket „rendszerint fölhasználni szokták“. Helyes volna épen a Baby döntés (377/909.) indokolásában kifejtett álláspontnak állandó szemmeltartása, amely szerint a lajstromozás csak akkor tagadandó meg valamely védjegytől, ha az kizárólag az árú rendeltetését jelzi, vagyis ha a védjegyként használt megjelölés és a szükséglet, melynek kielégítésére az árú szolgál, oly benső kapcsolatban vannak, hogy másra, mint az árú rendeltetésére gondolni sem lehet“. Az ily rendeltetésjelző szabad használatára tényleg valamennyi vállalkozó rá van utalva, de ezen a határon túl a lajstromozás megengedendő volna.
