Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
45 ládnevek terén a Kis, Nagy, Kovács, vagy egyéb gyakori családnevek. A Record, Exquisit stb. értékfokozat jelzők védjegylajstromozás nélkül is sokszor árúismertetővé válnak, mint pl. egyes árúcikkeknél, amelyeket szokásos a fagonok szerint különböző nevekkel felruházni. De, ha a karakterizáló erő hiányát nem is lehet teljes alapossággal a védjegy alkalmasság ellen felhasználni, bizonyos, hogy a lajstromozásra való alkalmasság megtagadásának meg van az a másik indoka, hogy a védjegy kizárólagos jogot ad; ezért oly szavak, amelyekre minden vállalkozónak szüksége lehet, a közhasználatból el nem vonhatók és azokra a mások általi szabad használatot kizáró jog nem szerezhető. 2. A karakterizáló erő hiánya, meg a kizárólagos jog el nem ismerhetése a lajstromozás akadályozása szempontjából akként viszonylanak egymáshoz, hogy a karakterizáló erő hiánya a lajstromozásnak magánérdekből, a kizárólagossági jogelvek közérdekből megteremtett akadálya. Ha a lajstromozás ezen két akadályának ebbeli természetét felismertük, úgy annak jogi kihatásait is le kell vonnunk. A jogrendnek hatályosan kell kiképezni a közérdeket védő intézkedéseket ; a magánérdek védelmét célzó intézkedésnél elég a jogrend részéről az, ha a jogrend megadja a lehetőséget az egyeseknek, hogy érdekeiket megvédjék; nagyban és egészben azonban az egyesek feladata, hogyan védik saját érdekeiket, mint élnek a jogrend által számukra nyújtott érdekvédelmi lehetőségekkel. Közelebbről : föltétien védelmet kell nyújtani az érdekeltségnek, hogy bizonyos, részükre szükséges szavak szabad használata ne gátoltassék — ily szabad használatra szükségszerűen meghagyandó szavak lajstromozása megtagadandó, az ily szavak lajstromozásra alkalmatlanoknak nyilvánítandók. De, hogy az egyesek által árúik megkülönböztetésére használatba vett szavak betöltik-e azt a hivatásukat, hogy az árúnak bizonyos egyediséget kölcsönöznek, az az egyesek választásától függ és az egyesek ügye csupán, hogy alkalmas, vagy alkalmatlan jelzőt választottak-e. Amikor tehát a szavak lefoglalhatlanságának, az általános szókincsből való elvonásának nincs közérdekből korlátozása, a karakterizáló erő kisebb, vagy nagyobb foka már az érdekelt felek döntésére bízható, aminthogy a „gyönge védjegy“ fogalma egyébként is ismeretes és a „gyönge védjegy“ lajstromozásra még sem nyilváníttatott alkalmatlannak. Reimer élesen utal arra, hogy a „gyönge védjegy“ nem különálló szabályok alatt álló jogintézmény, hanem csak szóhasználat terméke.
