Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
dalából kiveszni. A védjegyre fokozottabban áll a Fausti bölcsesség : Erwirb es, um es zu besitzen. A védjegynek, mint a vállalat ismertetőjelének a közönség tudatában való folytonos ébrentartása, a védjegytudatnak szinte állandóan megújuló megszerzése biztosíthatja csak a védjegy birtoklását. Nagy-Szarka kézikönyvében az ellentétes, de egyébként az irodalomban is túlnyonyomóan képviselt felfogást vallja és a szabadjelzéssé való átalakuláshoz a mások általi használat jogosságát kívánja meg. Álláspontja alátámasztására hivatkozik is a K.M. 488/901, sz. határozatra (id. m. 80 1.), de a határozat, amely első pillantásra ezt az állásp^ ntot elfoglalni látszik, végső eredményében a mi álláspontunkat erősíti meg. Nevezetesen a hivatkozott határozat a következőket mondja : Más védjegyének a termelők és iparosok korlátolt száma által való használata minadaddig, amíg az eredeti szerző egyéni joga a köztudatból el nem tűnt, visszaélés, mely jogokat sem nem teremt, sem meg nem szüntet“. A szépen hangzó elvi declaratio tehát a határozat szerint is csak addig a határig érvényes, amíg az eredeti szerző egyéni joga a közludaból el nem tűnt. Hiába a használat visszaélésszerű jellege ; ha egyszer az egyéni jog jellege — értsd a védjegynek a vállalatra utalása — a köztudatból eltűnt, a visszaélés mégis csak jogokat szüntet. A K.M. 51/911 sz. határozata, amelyet Szász közöl (407. eset) szintén nem tartalmaz a mienkkel ellentétes állásfoglalást. Az esetnek az a rövid összefoglalása, amit Szász az eset közlése elé küldött, nem helyes viszszatükröztetője a döntésnek ; Szász ugyanis elvi éllel tünteti fel, hogy a jogtalan használat szabadjelzéssé válást elő nem idéz — ami a határozatban ezzel az elvi éllel kimondva nincs, sőt a határozat mindig azt hangsúlyozza, hogy a védjegy mindenkor a vállalatra utalt, distinctiv erejét el nem vesztette. 7. Valamely jelzésnek szabad jelzési minősége kérdésében a külföldi helyzet nem döntő. Amely jelzésnek megkülönböztető ereje van — ami tehát a belföldi közönség ítéletében nem szabad jelzés, az lajstromozható, akkor is, ha a külföld ezen védjegynek megkülönböztető erőt nem tulajdonít. A védjegy tulajdonos dolga, hogy ő milyen védjegyet választ és hogy milyen publikumot tart szeme előtt. A külföldre gravitáió árú védjegyénél bizonyára a vállalat is igyekezni fog a külföldi közönség igényeivel, szokásaival törődni és ahogyan pl. színben, kivitelben a külföldi közönség ízlését fogja követni, ugyanígy a védjegy kiválasztásában is alkalmazkodni fog a külföld ízléséhez, felfogásához. Ez a mérlegelés azonban a vál
