Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
32 nyira helyte/en maga a szemlélet. A szabad jelzés nem a fél praesumált lemondási oka akaratából szünteti meg a védjegyet, hanem azért mert a védjegy distinctiv erejét elvesztette. A distinctív erő elvesztése pedig a fél akaratától függetlenül következik be. A distinctiv erő fennforgása ténykérdés, ami azon fordul meg, hogy a közönség mit ért valamely jelzésen. Ha a közönség felfogásában a jelzés nem jelent egy konkrét vállalattal való kapcsolatot, hanem a jelzést egyszerűen árúcciknek fogják fel, tekintet nélkül arra, hogy az árú, mely vállaiatból került ki, ekkor a jelzésnek distinctiv ereje nincs és ha használtatott volna is, ezt elvesztette. A jognak az árúnévvé való alakulás tényét nem lehet negligálni. A jog nem helyezkedhetik a vitatkozó philosophus álláspontjára, aki a vele szembeszegezett tényekre való hivatkozást ezzel akarta elütni: Les feits ont tort. 6. Állandó vitakérdés, hogy a szabadjelzéssé való átalakulásnak előfeltétele e a mások használatának jóhiszeműsége, vagy a használat jóhiszeműségére tekintet nélkül az átalakulás a használat bárminő általánossága esetére megtörtént. Minthogy nézetünk szerint mindezen kérdések területén irányadó az az önmagában elismerrt tétel, hogy a szabadjelzésnek a védjegylájstromozra való alkalmatlansága a distinctiv erő hiányán alapszik, a használat jó vagy rosszhiszeműségét irrelevánsnak kell tekintenünk. Akár jóhiszeműek. akár rosszhiszeműek voltak az egyes felek, akik a jelzést használatba vették, — megeshetik, sőt ez a valószínű, hogy egy részük jóhiszemű, más részük rosszhiszemű volt — a jelzés ha általában használttá válik, a közönség számára tájékoztató erejét elveszti. Distinctiv erő hijján nincs védjégyképessé és közönbös, hogy a distinctió erő jóhiszemű vagy rosszhiszemű használat folytán szűnt meg. Adler a szabadjelzése minőség szempontjából az általános használat mellett ugyancsak a distinctiv erő hiányát tartja fontosnak. „Allgemeiner Gebrauch und Verlust der Distinktivkraft des Zeichens sind also wesentliche Erfordernisse für die Freizeichenbildung“ (Idm. 117 1.) Azt a birtokállományt, hogy a közönség tudatában a jelzés valamikor egy specialis vállalatot idézett fel, akármely bitorló elleni jogi fellépéssel visszaszerezni nem lehet. Ha elvileg nem tartjuk is kivétel nélkül követendő szabálynak a vigilantibus iura tételét, az érdekeltek vessenek magukra, ha a sokszoros bitorlást annyira passive tűrték, hogy a lajstromozott védjegynek a vállalatra utalását engedték a közönség tu-
