Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Első fejezet. Alapfogalmak
30 belül nem jelentheti az árúnak valamely meghatározott vállalathoz való tartozandóságát. Ez a distinctiv erő csak az illető árúnem körén belül veszett el — és egyéb árúnemek megjelölésénél megkülönböztetően hathat. A szabály tehát az : nincs generális szabadjelzés és mindig az illető árúnemmel való vonatkozásban bírálandó el, hogy a bejegyzés szabad jelzésre kéretett-e. 5. A szabadjelzés nemcsak az árúnemet, de az időt illetőleg is viszonylagos. A kérelmezés időpontjában fennálló állapot az irányadó. Ezen időpontban kell a törvény által adott körülírásnak, hogy a jelzés használata általánosan szokásos, fennforogni. A szabkdjelzés nem minden időkre lerögzített állandóság. A két pólus : a kétségtelen szabad jelzés és a kétségtelenül individuális jelzés között sok az átmenet. Már a törvény kifejezése, „általánosan szokásosak“ is meggondolásra késztet. „Általánosan szokásos," ez értelmezhető a kivétel nélküli használatot megkívánó értelmezés engedékenységet nem ismerő ridegségével, de értelmezhető az angol „Three mark Rule“ szellemében akként, hogy már több, de kevésszámú vállalat által használt jelzés is elveszti védjegyképességét. A használat általánosságának foka, az elterjedtség mérve, időről-időre természetszerűee váltakozó lehet. Ez okozza azt, hogy a szabadjelzési minőség időileg is relatív, ami bizonyos időpontban szabadjelzés volt, annak idő múltával ebbeli karaktere véget érhet és megfordítva. A különböző időpontok változásainak figyelembevételére utal a védjegyügyi eljárási rendelet 8. §-a : Ha a védjegy létjogosultságát a törvény kizárta és a kizárási ok még fennforog, ami tehát ezen második időpontig bekövetkezhető változásra utal. (Ld. közelebbről az ötödik fejezet II. szakaszának 19.) pontját. A szabadjelzés viszanyerheti védjegyképességét, ha szabadjelzési minőségét levetkőzte és mind általánosabbá való használat kikezdi a jelzés distinctiv erejét egész azon fokig, amíg a jelzés már árúnévvé válik és a vállalatra, ahonnan az árú származik, egyáltalán nem utal. Ez az átalakulási folyamat a valóságban megy végbe, a lajstrombeli állapot nem döntő. Mégis több író azon az állásponton van, hogy amíg egy jelzés a védjegylajstromokban szerepel, szabad jelzéssé nem válhatik. (Pinzger—Heinemann 66. o. Seligsohn 69. 1. Hagens 79. o.) Ennek a tételnek az erejét már az idézett írók is nagyon legyöngítik. Nézetünk szerint a belajstromozás csak a szabad jelzéssé való átalakulást zárja ki, de még a lajstromozott védjegy is ki van téve annak az eshetőségnek,
