Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
334 létesít. Nézetünk szerint ennek nem lehet akadálya. A vállalat magyarországi letelepedése a vállalat részleges átruházásaként tekintendő és minthogy a részleges átruházást az átírás alapjául gyakorlatunk elismeri (ld. a második fejezet Vili. szak. 14. pont), ennek az átírásnak a lehetősége is meg van. Ha a külföldi vállalat a magyar vállalatot fiókként (jogalanyi önállóság nélkül) létesíti, átírásra sincs szükség és csupán az a változás esik a magyar fiók bejegyzése esetén, hogy a képviselő megnevezési kötelezettség megszűnik. Ha a magyar vállalat önálló jogalanyként keletkezik, az átírás megtörténtével az új védjegybirtokos kezén a védjegy egyszerű belföldi védjeggyé alakul. Ábelnek az a nézete, hogy a külföldi vállalatnak a belföldre költözése a védjegyet nem érinti (385—386. lap) nem helytálló. Abel egyrészt avval a negatívummal érvel, hogy az osztrák jogból hiányzik a német törvény 23. § ához hasonló rendelkezés, másrészt positiv irányban azzal, hogy a védjegyre a bejelentés időpontja az irányadó. Sem az egyik érv, sem a másik érv nem átütő erejű. A német törvény 23. §-a kifejezetten kimondja a belföldi védjegy járulékosságát. Ha az osztrák és magyar jog rendelkezés nélkül is a járulékosságot fennálló jogtételnek tekinti, úgy a 'kifejezett törvényi rendelkezés hiánya egymagában nem lehet alapja a jogtétel hiányának. Ami a bejelentés időpontjának irányadó voltát illeti, úgy védjegyjogunk több irányban igenis figyelembe veszi az utólagosan bekövetkezett változásokat. Semmi ok sincs arra, hogy a most tárgyalt vonatkozásban az utólagos változásokkal szemben a jog szemet hunyjon. Az a gyakorlati cél, amely a szabályozást vezeti (a kézbesítési kényelmetlenség elkerülése) épúgy meg van, illetve elesik akkor is, ha az utólagos változásról, mint amikor az eredeti helyzetről van szó. 15. A járulékosság a származási és belföldi jog egyneműségét tételezi fel; ez okból szükséges, hogy a származási országbeli védettség a védjegyjogi védelem legyen. „Die Marke muss im Auslande markenrechtlich geschützt sein ; es genügt nicht, wenn der dort gewährte Schutz sich schon bloss auf die Bestimmungen über Betrug oder auf Normen des allgemeinen Zivilrechtes stützt“. (Abel 388. 1.) Ugyanígy nyilatkozik a német jogra Seligsohn, aki a „markenrechtliche Specialschutzról“ beszél. (309. 1.) 16. A járulékossággal gondolati ellentétben van az ú. n. exportvédjegy, amelyet a vállalat a külföldi piac ízléséhez, szokásaihoz alkalmazkodva hoz az illető külföldön forgalomba anél
